Vlagyimir Vlagyimirovics bejelentette, hogy Oroszország (azaz ő, saját maga, valamint szerénytelen személye) tűzszünetet hirdet húsvét alkalmából, két teljes napra. Másfélre. Egy és egy negyedre. De hirdet! Milyen rendes ember, nem? Virágvasárnap még egy város főterén bombáznak, illetve rakétáznak a halálba pár tucat civilt, köztük gyerekeket, de a feltámadás alkalmából egy kicsit nincs „Fel! Támadás!“ Hiába no, a pszichopata tömeggyilkos háborús bűnösök is emberből vannak, bár lennének másból, de hát így járt velük is a világ, Nérótól Putyinig.
A Mandineren azonban hirtelen Putyin elvtárs-cárevics lett a béke angyala, mert ugye a mocskos ukrán nácik háborúznának, csak háborúznának folyton, de ő egymaga tűzszünetet hirdet, és nem vár érte béke Nobel-díjat. Mert szerény, igazából annyira, hogy a szerénységére a legbüszkébb, aminél csak a kibaszott nagy békevágya hatalmasabb ennek a szubhumán mocsoknak.
Az egyik kedvenc noname hozzászólóm három részletben így méltatja Elnök Elvtársat:
"Csodálatos ember. Keresztény. Ez az, amit a Nyugat nem érthet. (...)Vele van Krisztus. (...)Magasabb értékekért küzd.“
Oké, ez az agyhalott (macskusz-4, mindegy is) nyilván nem reprezentálja a Mandiner teljes kormányhitű kommentelő állományát, ugyanakkor típusos a fazon.
Annyiban is, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy komolyan gondolja-e, vagy ez már annyira maró szarkazmus, hogy nem is lehet megkülönböztetni a komolyan gondolástól? Mert én elég szarkasztikus tudok lenni, de ha már én se értem a poént, akkor lehet hogy nincs is. És az a megfejtésem, hogy ez komoly emberek, ez az alak valami elvetélt bölcsészféle, aki be tud dobni olyan neveket, hogy Karl Popper vagy Noam Chomsky, bár láthatóan egyiket sem olvasta, csak tudja, mi a pálya arrafelé, amerre ő nem jár.
És összesen 12800 kommentet tolt eddig, az még nekem is sok, most akkor az illető vagy kényszeres (grafomán, azt ismerem jól), vagy csak tíz kopejka egy komment, de terjedelemtől függetlenül, ezért kell sok-sok rövidet gyorsan. (Oké, ez vicc, én nem gondolom komolyan, hogy az efféle lelkibetegek pénzért csinálják, de hogy valójában miért, az már legyen a terapeutáik gondja.)
Viszont kényszeresen az gondolom, hogy nem kellene egy-egy alternatív valóságban élni, miközben mások szerint én élek abban. Egy olyanban. Mert akkor a moszkvai diktátor most vagy háborús bűnös tömeggyilkos, vagy a krisztusi szeretet avatárja, a kettő nem megy együtt. (A keresztes lovagoknak meg az inkvizítoroknak sem ment.) És mivel nyilván nem tudok kilépni magamból, szerintem nekem van igazam, de biztos sosem lehetek benne, lehet hogy mégis csak jobb lenne, ha az egész általunk ismert univerzum, illetve ahogy ismerjük, egy szimuláció kivetítése lenne, akkor legalább nem kellene episztemológiai problémákon rágódni. Pedig a filozófia nevű szellemi sport (mások szerint szellem önkielégítés) minimum fele erről szól. Ha nem a negyede!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése