2011. július 26., kedd

Holnap szendvicset viszek, mert:


Ma  a büfében, pontosabban a büféből a műhely felé tartva mellém settenkedett egy pasas (a Gyár egy meghatározatlanul másik részéből), aki nyilván azt hitte, hogy ismer, pedig kapcsolatunk maximum abban állt idáig, hogy néha láttam a buszon. Nehéz is lett volna nem észrevenni, úgy fest a pali, mintha arcon öntötték volna egy vödör sóderrel, ehhez jön egy immár meghatározhatatlan színű (egykor talán bordó) munkásruha, meg valami penetráns fokhagymaszag a három darab sárga fog hátteréből. Mit mondjak, első pillanatban is megnyerő volt, mint egy vasúti baleset közelről. (Bár egy vasúti balesetnél legalább nem záporoz az ember arcába nyállal kevert parizer.)
Emberünk (régi ismeretségünkre tekintettel) rögtön in medias res indított, arról hadoválva, hogy milyen vacak dolog, hogy ő most itt csak segédmunkás, pedig régebben kamionsofőr volt, de hát kitették, idegi alapon. (Megjegyzés: az idegi alap feltehetően fagyállóval megbolondított szilvapálinkának dekódolandó.) És persze nem bírta kihagyni azt a hihetetlenül ócska poént, hogy „vezető állásban” volt. Ha még egyszer valaki ezzel jön nekem, lenyúlok a torkán és kitépem a beleit, sátáni kacaj kíséretében, naná.
Szóval előadta, hogy van egy ismerőse (vagy a rokona barátja élettársának az ismerőse, gádnóz), aki hegesztőmérnök (sic!), ő szerezte ezt az állást, de majd nemsoká megy a polgármesterhez, és kerít magának jobbat. Már látom a rejtői jelenetet, ahogy a polgármester csipesszel az orrán keblére öleli ,majd megkérdezi, hogy kér e valami alkoholt a hagyma mellé, esetleg egy főosztályvezetői állást a városháza Tántorgás és Cefreügyi Hivatalában. És akkor nem kell többé elviselnie kollégáját a Gézát „aki egy nagy köcsög, nekem elhiheted, érted?, már rég kirúgták volna érted? Csak a Jóska öccse, a Nagyjóskáé, tudod aki a Ilona férje, itt dolgozott, de már nem, a Jóska se nem, már rég, csak a köcsög öccse, érted? Etc…”
Miután látta, hogy már erősen próbálok lelépni, igyekezett lekerekíteni épületes diskurzusunkat, valahogy így:
-         Te mijóta dógozol itt?
-         Úgy négy hónapja.
-         És mi voltál előtte?
(És itt érzetem, hogy valami nagyon dadaistát kell szólnom, úgyhogy egy kicsivel előtte hallgatott podcast hatására (ezt most hosszú lenne kifejteni) ez csúszott ki a számon:)
-         Uborkasaláta.
A pasi talán még most is ott áll a gyárudvaron, és odabenn csikorognak a fogaskerekek…

P.S.  Egész nap valami dögletes szagot éreztem a műhelyben, kimondottan a gépek környékén. Lehet hogy valami döglött borz, görény, vombat vagy erszényes mókus bomlik csendben valamelyik alatt, ami valahol beszökött, és a csavarozógép alatt hagyta el a testét. Nem tudok bemászni mindegyik alá, úgyhogy ha ez a helyzet, reméljük gyorsan mumifikálódik, de erre ebben az őszies esős időben nem sok esély mutatkozik. Úgyhogy kellene szerezni egy elég éhes 8ezért elszánt) és különösen igénytelen keselyűt, amelyik ráadásul hajlandó a laposkúszásra is. Vagy beviszem a kutyát, ő igen jó a dögök begyűjtésében, kifinomult és érdeklődő, séta közben is megszaglász minden kavicsot, hátha pisilt rá valami üzenetet egy környékbeli kolléga.

3 megjegyzés:

  1. És azon belül is milyen? Natúr, tejfölös, pirospaprikás, fokhagymás, vagy az utóbbi három együttvéve? :)

    VálaszTörlés
  2. Akkor már értem olykor a fokhagyma-illatokat... :)

    VálaszTörlés