2011. július 14., csütörtök

Ócska sztereotípiák II. – avagy a Londonba menő menők

A teljesség igénye nélkül, pusztán pár jellegzetes karakterre korlátozva.

1. A Luvnya: a Luvnya (mint általában az utcán, metróban, teszkóban és pótvizsga bizottság előtt) túlméretes karikafülbevalót, kurvás sminket, szörnyű ruhákat és tetovált pasikat hord, utazás esetén hullaszállító-méretű rózsaszín gurulós bőrönddel közlekedik. (Jut eszembe, idén már megállapítottam, hogy Londonban az év hangja az, ahogy a gurulós bőrönd csikorog a szakadozott flaszteron.) A Luvnya nem azért utazik mert érdeklik más helyek, hanem mert menő, trendi avagy kúl (hellokittys változatban: szupi), most épp London a menő, tehát oda tart. Mivel a lényeg a menőség ezt hangoztatni is kell. Ennek legjobb módja, hogy a reptérről húszpercenként hívja föl barátnőjét (aki szintén luvnya), és üvöltve közvetíti hogy: „Most voltam pisilni, már becsekkoltam, már itt vagyok a kapunál, csak a LONDONI gépre várok, teee, ez olyan uncsi, tök sokat kell várni, de hát mindegy, majd kibírom… „  etc. Aztán: „Majd Londonból csörgök, ha leszálltunk, a reptérről tudod…..” És nem zavarja, hogy a körülötte lévő százötven ember szintén ugyanarra a járatra vár, nekik tehát eleve felesleges a műsor. Londonban meg pláne, ott úgyse érti senki, ő meg nem tud angolul (csak annyit hogy szenkjú, meg kúl, meg cséncsmani).
A Luvnya nem jár múzeumba, bulituristának pozicionálja magát (a buli az parti, ő igazából nem bulizik, partizik a csajszikkal), odakinnt viszont a drága a belépő a partikra, nem is tudja merre vannak és a pia is drága, szóval a végén egy mellékutcai éjjelnappali előtt iszogat, és csodálkozik ha prostinak nézik.

2. Az amatőr: ő nem is akart utazni, nyerte az egészet, vagy kapta. Mindenben bizonytalan: London, oké az megvan, de milyen nyelven beszélnek ott, van-e arra euró? Eltéved a reptéren, svájci bicskával a zsebében akar felszállni a gépre, illetve dehogy akar, sosem repült még, és nem érez égető vágyat, hogy most kezdje el. De mikor már a gépen ül, muszáj nyugodtnak, lazának, már-már rutinosnak mutatnia magát, ne lássák már rajta, hogy. Persze látják, de főleg hallják a többiek, az amatőr ugyanis folyamatos közvetítéssel kompenzál: „Már gurulunk kifelé, nemsoká felszállunk, hú, már gyorsítunk is, már fenn is vagyunk, itt vannak a felhők stb.” És nem hagy  abba, ha jobbra fordulunk, közli hogy jobbra fordultunk, egyedül a légörvényeknél hallgat el, olyankor magában imádkozik a túlélésért, elvégre zuhanunk.
Lutonban Bedford, Gatwicken Brighton felé menő vonatra száll, aztán megállapítja, hogy London nem is olyan nagy szám…

3. Az anglomán: ő mindet tud, a repülőn bizalmasan beszélget a másodpilótával (aki csak  pisilni indult), a magyar sztyuvitól is angolul rendel Borsodit, a reptéren rezzenéstelen arccal vesz jegyet egy buszra, ami a következő két órát egy dugóban tölti, pedig tudhatná, hogy a vonatot az angolok találták fel. (Az autót meg a németek, szóval igazi anglomán eleve vonatozik. Ha igazi.)
A város térképe a fejében van, a metrótérkép viszont a zsebében, így legalább a föld alatt nem téved el. A kocsmában (bocsánat a pubban) „jó kis angol söröket” rendel, de senki nem szól neki, hogy a Guiness az ír, a Foster’s meg ausztrál. Viszont tudja hogy a szendvicset Lord Kardigánról nevezték el, és hogy VIII. Henrik a Towerba záratta Magna Chartát, valamint hogy a Buckingham palota a Három testőr egyik mellékszereplőjéről van elnevezve. Meg hogy Viktória családneve Albert, Waterloo valahol Észak-Angliában van, ott győzte le Nelson admirális Napóleont.
Ismertetőjele, hogy Lejcseszter szkveren jár, meg a Glócseszter ródnál száll le a metróról, de a vaterlú az vaterlú. Hisz kitűnően beszél angolul, kár, hogy a bunkó helyiek meg nem.

4. A rohamturista: négykor már rohanni kell a Natonal Galerybe, mert hatkor zár (tudja jól, hisz a repülőn három útikönyvet jegyzetelt ki, ne vesszen már kárba az a két óra), és ott 400 barokk festmény van beütemezve. Buszos városnézést választ, mindent lefényképez, és közben az útikönyvben pipál, neki jól jön, hogy ma már minden kamerán színes a kereső, így nem csak otthon derül ki, hogy a busz az piros, a taxi az fekete és hasonlók. A rohamturista nem sörözget, nem eszik étteremben és nem sétál parkokban, hisz minden egyes tétel legalább három látványosságtól veszi el az időt. De elmegy a csaptelep-múzeumba, és megörökíti a telefonfülkét, ahol John Lennon hányt kilencász-hatvankettőben, és királyi családos hamutartót vásárol. Nem dohányzik ugyan, de akciós volt, és olyan naggyon angolll….


7 megjegyzés:

  1. Ez különösen remek poszt lett. :) (Csak annyit kérdeznék, miért kellett duplázni? :)) Még szerencse, hogy - állítólag - én nem vagyok sehová beskatulyázható. :)

    VálaszTörlés
  2. Én meg igen! Végre tudom hol a helyem! A négyes szektorban!

    VálaszTörlés
  3. És egy régebbi posztra reagálva szeretnék veled megosztani egy rendkívül hasznos oldalt:
    http://www.cword.hu/kids/index.php/Pontrol-pontra-1.2.3/hello-kitty-feladatok.html

    VálaszTörlés
  4. Mindannyian a négyes szektorba tartozunk hölgyeim, rohamturisták vagyunk a javából, és élvezzük!

    VálaszTörlés
  5. De ez nem is igaz rám: "A rohamturista nem sörözget, nem eszik étteremben és nem sétál parkokban"

    Meg ezsenem: "királyi családos hamutartót vásárol. Nem dohányzik ugyan, de akciós volt, és olyan naggyon angolll..." Vagy a németjuhász annak számít? De az meg német, nem? :D

    VálaszTörlés
  6. Még, még, még! Már Andris is olvassa. (Kinyomtatva. Tehát örömmel jelentem, nyomtatásban is megjelentél - otthon.) Nagyon tetszik neki.

    VálaszTörlés
  7. Szeretnélek felszólítani, hogy írjál még.

    VálaszTörlés