2012. december 27., csütörtök

Világvége elnapolva, pedig...



Pedig tuti volt, hogy lesz. Én magam biztos forrásból tudom, hogy áradásos cunami lett volna egész Ázsiában (kivéve japánt, mert ott jött volna Godzilla, és hazazavar mindenkit), meg cunami lett volna itt a helyi lokalitásban is. Azaz a Balaton öntött volna ki Somogyra, merugye a föld glóbusztekéje délre lejt (nyavajás veszprémiek megint megúszták volna), szóval jött volna a Balaton, amit a majákok küldenek ufóenergiával, karmikusan.

Meg jöttek volna európára (mink félázsijaiak vagyunk, ezér a cunamikok)a tininindzsa tekcőnök az apokalipszis négy lován, meg amerikában elszabadultak volna a titkos dínók a telepekről ahol atommal klónozzák őket a szpílbergék, és megesznek mindenkit, meg afrikára ráesett volna a hold (az ausztráliaikok meg simán halálra itták volna magukat egy kamionos lóversenyen), de nem lett az egészből semmi, hüje majákok elcseszték, de hát mit várunk egy népségtől, ami először is piramidonokat épít pontos naptár hejett, aztán meg kihal, az ufóenergia meg megy a fenébe és egy másik bolygón lesz világvége mostanába, hát már senkibe se bízhat az ember, hát már nekünk már egy rendes világvége se jut már??? Én meg termeszthetek gombát a bunkerba, pedig de utálom, meg direkt összevesztem mindenkivel, hogy senkivel se kelljen osztozni  babkonzerveken, és mindez hijába ilyen hülye majákok miatt. Durva annyukat!

Ha elmúlik karácsony---



A gyomorrontás megmarad nekünk. Meg a lelkiismeret-furdalás, hogy hová tegyük a sok süteményt, ami a hűtőben várakozik, reménytelenül, mert a cukormérgezés nem látszik múlni.

Meg felmerül, hogy mire is az egész, nekem Jézus az ünnep alatt eszembe se jutott, a családom idegesített, a párom meg nagyrészt nem volt velem, szóval a kereszténység eleve nem játszik a szeretetet meg főképp a kutyán gyakorolhattam, így utólag tehát a karácsony lényege:
-          nem kell dolgozni
-          sok a hal meg a süti
-          ajándékok, kényszeresen
-          várom a párom
-          (hülye filmek ezerszer ismételve und évek óta)
De lehetett fenyőt díszíteni, és ez sok mindenért kárpótolt, plusz tegnap befutott Petra is, és így már a megfázásom sem olyan komoly (pszichoszomatikusan gyógyulok), meg lehet várni a szilvesztert, ami kicsiben karácsony, csak nem kell rokonokat járni, meg lehetünk kettesben, illetve hármasban, Büdivel.

Szerintem maradjon meg a karácsony a keresztényeknek és/vagy szentimentálisoknak, én meg kapjak simán két hét szabadságot, és vonulhassak (-ssunk, kettesben) egy hegyi menedékházba, ahol no  bejgli meg szaloncukor, no stílenaht, viszont kandalló és fahéjas tea, fenyők meg az ablakon át, a hegyoldalon holdfényben, szarvasok meg villogó égők nélkül. Ja, de síelni azt nem fogok, az hülyéknek való.

2012. december 7., péntek

Fenyőfákk



A karácsony szimbóleuma a karácsonyfa a mákos bejgli meg hőn utált rokonok kínos látogatása, de ez esetben koncentráljunk a fára. A karácsonyfa eredetileg egy növény volt, pontosabban egy haldokló örökzöld, melyet a nappaliban helyeztük el, fenyőillata volt és kitakarta a tévé felét. Mára azonban, hála a modern tudománynak, műfenyőkre aggatunk műanyag díszeket, ez legalább olyan tűzveszélyes, de legalább ugyanúgy kitakarja a tévét. A műfenyő-alapú karácsonyfáknak azonban számos alaptípusa van:

1.       Nosztalgikus/retró
A nosztalgikus változat alapja a zöld, szőrös partvisnyél, melyből zöld szőrös drótok állnak ki ritkásan, fenyőre legfeljebb annyiban hasonlít, mint KDNP-s képviselő Jézusra, vagyis mindkettő visszaveri a fényt, de a hasonlóságnak ezzel vége is. Az ilyen „fára” adekvát dísz az agyongyötört ezüst boa, a tavalyról megmaradt kőkemény szaloncukor valamint a szigszalaggal tuningolt égősor, klasszikus, ún. „karácsonyfaégőkkel”, melyeket ma már csak egészen öreg rokonok pincéjéből lehet beszerezni, ha egyáltalán.
Az ilyen fa elsődleges lelőhelye a 80-as évek, azon belül is a sarki ábécé (a pénztár mögött balra), ahová Marika, a boltvezető-helyettes helyezte, hogy az akciós Éva vermuttal meg az éretlen banánnal együtt emelje az ünnepi készülődés fényét.

2.       Nosztalgikus/retró 2.
A másik klasszik változat lehetett akár igazi fa is, sőt főleg az volt (e tekintetben nyilván kakukktojás itt, vagy kakukk-csokimikulás), iskolákban és művelődési házakban volt található, és lényegét a lelkes, ám teljesen béna gyerekek által gányolt díszek adták. Színes papírból kivágott mindenféle biszbaszok, karácsonyi játszóházakban elkövetett festett tobozok, szélsőséges esetben pattogatott kukoricából (ez igazából a popkorn elődje) fűzött izék jellemezték, meg egy két kóbor szaloncukor-papír, melyből rendszerint már díszítés közben kicsórták a zselés cuccot a szerencsések. Az ilyen karácsonyfák sajátossága volt továbbá az átható technokol-szag meg az, hogy már az ünnep előtt (vagyis a téli szünet kezdetekor) kidobták, az egyszerűség kedvéért a díszekkel együtt. elvégre a jövő harmadikosainak is kell hagyni valami feladatot.

3.       Posztmodern/trendi
Lényege hogy eleve ne hasonlítson semmilyen növényre, nehogy megzavarja az urbánus lelkek kifinomult dekadenciáját. Ezért bár jobbára fenyő formájú, a színe lila, piros, esetleg fehér, de láttam már ezüst színű, illetve fekete (!) változatot is, felkészül a kék és az átlátszó, esetleg a csíkos. Az ilyen fára dísz alig kell, néhány gömb meg, pár csiszolt kristály-angyalka és rengeteg fény, LED of course.
Lelőhelye  bármilyen épület ami magas, üveg borítja és nem lehet bent dohányozni (köznapi megfogalmazásban irodaház) valamint drága butikok, ahol valószínűtlenre sminkelt ijesztő luvnyák üveges tekintete is erősíti az összhatást.
(A fehér fával amúgy vigyázni kell, mert lehet, hogy valami neonáci buliba csöppenünk:  White Power - Fehér Karácsony, Télapó árpádsávban, Jézuska a kettős kereszten, fellép Szálasi Ferenc Caramel.)

4.       Plázás
A plázás műfenyő sajátossága hogy sok van belőle, konzervatív összeállítású (zöld-piros-arany, esetleg lila is van benne) és a teljesen egyforma fák végeláthatatlan sorban húzódnak a folyosókon, néha pedig egy félreeső sarokból ijesztenek ránk. Az ilyen fenyőkre az agresszív terjeszkedés jellemző, néha nem csak fa formájúak hanem felkúsznak a falakra  meg az üzletek portálaira is, esetleg a pocokra. Nyilván egy nagy gyárban készítik őket csíkos rongyokba öltözött bangladesi manók a fapados északi sarkon, vagyis a trópusokon.

5.       Otthoni
Na, ez bármilyen lehet, a lényeg a barkácsáruházas, rosszabb esetben kínai boltos műfa, aztán mehet rá a nagyi kopott üveg angyalkája, a ’86-os szavalóversenyen nyert plüss szarvas csengettyűje meg a hiperben frissen beszerzett csillogó izék. Szaloncukor ízlés de főleg pénztárca függvényében, esetleg habkarika, de azt jobb időben megenni, a fán úgysem mutat olyan jól, illetve csak az 1. pontban tárgyalt változat esetén.

Van aztán még az adventi koszorú, bár felhasználói nagy részének valszeg gőze sincs arról, mi is az advent igazából. (Valami izé a Hargitán.) közös sajátosságuk, hogy asztali változaton soha sem gyújtják meg a gyertyákat, (mert minek, meg jó lesz jövőre is, meg hátha füstöl), az ajtóra akasztható változat meg mindig ronda (mivel eleve giccs). Ez utóbbiból a legmenőbb a mozgásérzékelős-énekelős, mert nincs is annál jobb, mint mikor a szeretet ünnepére készülődve lessük az ablaból, hogy kap szívrohamot a postás vagy a gázóra-leolvasó.

2012. november 29., csütörtök

Szalonna, cukor



Közeledik a karácsony, jön mint tank és legázol, mi meg görcsösen pórbálunk ünnepélyes hangulatba kerülni, ahogy ugye nem is lehet.
Nálunk karácsonykor mindig sok népszokás van, vagyis sok mindent szoktunk, mint nép. A legfontosabb a műfenyő-porszívózás, a tojáslikőr-fogyasztás, a teszkóban sorban állás, a hülye ajándékokhoz jó képet vágás  és az égési sérülések elszenvedése vacsorafőzés közben. Valamint az idegeskedés, hogy a végén ehető lesz-e a karácsonyi puding, amit teljesen tradicionális recept szerint készítünk, csak barndy helyett whisky, mazsola helyett áfonya, tejszín helyett tej van benne, és feleannyi ideig gőzölődik, mint a recept írja, meg nem is készül el hetekkel az ünnep előtt, bár igaz, hogy néha hetek alatt sem fogy el… De azért igen tradicionális, elvégre így szoktuk készíteni már legalább kétszer.

Meg karácsonykor szokás énekelni is, de azt nem szoktunk, még kihívnák a szomszédok a rendőrséget (illetve ez esetben inkább a csendőrség jönne jól), plusz a kutyát sem kínoznánk, maradna hát a betlehemezés, de ahhoz meg drága a repülőjegy, meg arrafelé most sokat robbantanak a palesztinok. Így marad a munkakerülés és kajálás, a sok hagyományos népi étellel (roston sült halászlé, rántott krumplisaláta, ecetes hal meg szusi, esetleg halas bejgli, bilagit). 

Állítólag a karácsony eredetileg valami vallási ünnep lenne, ekkor ünnepelte a fény győzelmét Jézusmária a druida, aki  a szentföldön született ettől lett Szent Jézus, akit később a rómaiak fára szögeztek, de az húsvétkor volt vagy március 15-én, már nem emlékszem pontosan.  (Lehet hogy március 15. az volt, mikor egy Brútusz nevű teisfiam római megpróbálta leszúrni, hiába ezekkel a rómaiakkal mindig baj van, még szerencse hogy legalább a vízvezetéket feltalálták.) A lényeg, hogy Brútusz krisztus karácsonykor született, de nem tudni pontosan mikor, ezért áll több napból az ünnep, és mindig hétvégére esik (karácsonyvasárnap, karácsonyhétfő). Aztán újévkor meg újjászületett és elment a Holdra az ottani mormonoknak prédikálni, ezt ünnepeljük szilveszterkor, ami nagyon szerencsés nap, kivéve ha péntek tizenharmadikára esik. De idén szerencsére nem.

Meg ilyenkor veszünk ajándékot egymásnak, ami tök fölösleges, elég lenne, ha csak nekem venne ajándékot mindenki, mert ugye jobb kapni mint adni, meg akkor az enyém lenne az összes bélyeg meg karamellás nápolyi, a Krisztus nevű meg úgyis fel van szögezve a fára, ma is láttam hogy még ott van, szóval neki most épp nem kell nápolyi, bélyeg meg pláne nem. (Ő nyilván nem levelezik hagyományos módon, hanem látomásos hangüzenetben nyelveken szól az égő karácsonyfából a prófétáknak, vagy simán csak szkájpol.)
Az ideális karácsonyi ajándék pedig nyilván egy karamellás pudingokkal díszített, rántott hal alakú műfenyőt ábrázoló bélyeg, krumplisalátával. Meg lehet venni csokinyulat mikulásnak csomagolva.

2012. november 8., csütörtök

Betonkutya és náci pizza



Tényleg valami hiba lehet a mátrixban, a paranormális jelenségek áthatják mindennapjaimat, például nem látom a logikát a munkabeosztásomban, a könyvtári határidőkben meg abban, hogy miért dühös az, akinek szomorúnak kellene lennie és fordítva.

És persze az apróságok. Megfigyeltem mostanában, hogy a kutya (kutyám, kutyánk)határozottan jobban szeret a flaszteren közlekedni, mint a fűben, ami nem vall rá, meg egyáltalán, nem valami kutyás. Pedig a fűben lehet kutyapisit szaglászni, döglött madarakat tanulmányozni, füvet legelni valamint nyomokat hagyni magunk után. Ennek ellenére az eb csak a fiziológiailag szükséges minimumot tölti a füves részeken (mert jó érzékkel nem kakál a járdára), de a szaglászást is inkább a betonon intézi. Lehet, hogy öregkori  szenilitás, v agy szénanátha, vagy csak túlságosan urbanizálódott az elmúlt két évben. Vagy megszállták az idegenek.

Aztán kutyasétáltatás után pizzát sütöttem(illetve mirelit pizzát tettem a sütőbe, ami azért nem ugyanaz), ahol a szakácsművészet kimerül a doboz kibontásában. De hogy kreatív legyek, szokásommal és fennen hangoztatott hitelveimmel ellentétben kecsapot is csorgattam rá, mert a mirelit pizza azért elbírja, legalább lesz valamilyen (konkrétan kecsap) íze. Szép merőleges csíkokban oszlattam el rajta az anyagot, a vége pedig egy takaros piros horogkereszt lett, négysajtos alapon. Mármost vagy tudattalan náci voltam mindig is, vagy liberális demokrata létemre váratlanul benácultam (mondjuk külföldön mindig eléggé utálom a külföldieket, Londonban például a sok hülye német, de főleg olasz turistát, akik jellemzően üvöltöző és tülekedő, estére részeg középiskolások osztálykirándulásaiban materializálódnak), esetleg és vagyok Hess vagy egy másik főnáci aktuális reinkarnációja. Vagy csak simán egy ősi indiai napszimbólummal szakralizáltam silány ebédem.