2012. május 17., csütörtök

Határidők

Még mindig majdnem bajban vagyok a határidőkkel. Csak majdnem, mert az utolsó pillanatra minden elkészül. Így vagyok havonta leadandó cikkeimmel is (a mondás szerint az amatőrnek ihlet kell, a profinak előleg - nos, nekem inkább határidő, azaz lapzárta), meg most épp az adóbevallásommal. Miután kiderült, hogy a hónapokkal ezelőtt postázott igazolásaimat rég megette a kutya (nyugodtan fogjuk rá), ma beszereztem újra mindet, ehhez képest maga a kitöltés fél óra alatt megvolt, inkluzíve borítéknyalás. Még nem az ígért söralátét, bár ha a sör kis hordóban van...

Viszont már megint dolgozom szombaton, de a következő után saját szakszervezetet alapítok és sztrájkba kezdek vagy egyszerűen nekiállok géprombolni. Az utóbbit mondjuk csak akkor, ha nevezett gépek addig szét nem esnek maguktól, amire persze van esély.
Persze lehet, hogy még mindig komfortosabb a kissé slampos műhelyben gályázni, mint Erikának a skót határ mellett, a fertőtlenítő-fasisztákkal.Mi nyilván ősemberek vagyunk, mosogatógépünk sincs, bár a tejedobozt néha elmosom...

1 megjegyzés:

  1. Asszem ezzel magam is így vagyok (miszerint a határidő jótékony adrenalintermelő hatása), bár... Van, hogy nem rajtam múlik...

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.