Énekszó és tánc köszöncse

Gusztus huszadikán három dolog ünnepelődik: Szentisten István (az első asszem), az Alapkotmánytörvény meg az új kenyér, bár ez utóbbi szerencsére más napokon is van. Meg ünnepeljük a tűzijátékot, vagy az a kenyeret, mer ahhoz is kell tűz, de ez még nem egészen világos.

Nálunk gusztus huszadikán a jányok (a jányok, a jányok angyalok…) ilyenkor ünneplőbe öltözve mennek a teszkóba, ahol meglocsolják az István nevű pénztárosokat, illetve bárkit, akinek van István nevű közvetlen hozzátartozója. Ez után a biztonsági őrök díszmenetben bazmegelve kísérik ki őket durván. Ám miután a teszkó újabban zárva van gusztus huszadikán (mer’ nem tiszteli a hagyományokat) az egész átkerül tizenkilencedikére, vagy egy másik hónapba, hisz az érintett pénztárosokat májusban is Istvánnak hívják, legalább is nagy részben.

De az esti program évek óta ugyanaz: a teszkó mögött fellép Demjénrózsi meg Republikcipő meg a Somogy táncegyüttesből aki ráér, közben a játszótér sarkán besörözött tizenhat évesek hánynak, aztán tűzijáték. A tűzijáték közben autóriasztók random koncertje a menekülő kutyák balettjének aláfestéseként, meg a tűzijáték irányába szaladó családok, akiknél nyilván nincs otthon óra.

Falun persze nincs mindig tűzijáték meg teszkó, de az Istvánokat ott is meglocsolják, főleg a torkukat, hogy el ne duguljon. A vallásosak misére mennek, a nem annyira vallásosak a kocsmába, az egyáltalán nem vallásosak meg otthon isznak, pláne ha megjöttek a vallásosak a miséről, és van kivel inni. Meg nagy, durva, zsíros húsokat is esznek kis savanyúsággal, meg az új kenyérrel, ha már egyszer.