Olvasom, hogy Kerényi Imre egykori rendező, jelenlegi kurzusizé
(szánalmas, ócska paprikajancsi, hogy finoman fogalmazzak) Nemzeti Könyvtár
címen adat ki a mi (adófizetők) 300 milliójából könyvsorozatot, a centrális
erőtér hívei és leendő hívei (sic!) számára. Huszonnégy kötet, darabonként
tízezres példányszám, szerzők között a számára kihagyhatatlan Tormay Cécile,
kiadja az állami Közlönykiadó, szóval a szokásos überfideszes tempó.
Ráadásul a kötetek fele „nyomott áron” a
boltokban is kapható lesz, a többit középiskolák, közkönyvtárak és (figyelem!)
vezető politikusok és önkormányzati vezetők kapják, ingyen. Egy könyvtárnak még
jól is jöhet, bár az egész válallkozás igen gicssszagú. No de a politikai
vezetők! Hiába no, havi másfél millából a nyomott árú könyv is drága lehet,
pedig mennyire nemzeti, de mennyire iszonyúan elképesztően nemzeti… És persze
hogy vágyik rá a helyettes államtitkárok kicsi szíve.
A lista amúgy meglepően elegyes Hermann Ottó a madarakról
értekezik, Gundel Károly a vendéglátás művészetéről, de lesz Balaton-környéki
kalauz meg Jókaitól is valami, nyilván fikciós próza és a nem bableves
díszkötésben. De e sokszínűségtől csak még értelmetlenebbnek és feleslegesebbnek
tűnik az egész. Szerintem az lenne a legjobb, ha Kerényi elvtárs az ánuszába
helyezné az egyik kötetet. És csak aztán nyitná ki.
Mindenesetre én is ajánlok néhány méltán elfeledett
klasszikust:
Ecetes-Reszelt Sylvia:
Igen, igen, mindig!
Trianont dicsőítő
alapmű, melyben a két háború között élt, teljesen népszerűtlen szerző egy
paralízises házmester érdektelen történetébe ágyazva fejezi ki megkönnyebbülését,
amiért elcsatolták végre az a sok, mindenkinek útban lévő hülye hegységet,
főleg a Kárpátok vonatkozásában. A Kárpát-medence épp elég a hagyományaira
büszke magyarságnak, elvégre ősi fürdőkultúra vagyunk, vízibicikliről hátrafelé
nyilazó suttyók... szottyadtak…..izé szittyák leszármazottai.
Erős Pista: A magyar
konyha E-számokban
A népszerű birkapásztor és gassztroblogger legelső könyvében
olyan örökbecsű recepteket találhatunk, mint a vegetás zsíroskenyér piros
arannyal, a rizses marhamájkrém, a túró rudival töltött pulykafarhát és a
hortobágyi gundel palacsinta roston. A szerző a kultúrtörténeti utalásokat is
bőségesen adagolja, megtudhatjuk például mitől hányt a leggyakrabban II.
József, hogyan találta fel egy konyhai műhiba nyomán a káposztás-mákos rétest
Dobos József segédje, vagy mi volt Jókai kedvenc ízfokozója a nátrium-glutamát
mellett.
Rézz Adolf: Endlösung a havason
Az igazságtalanul antiszemitának tartott egykori székely
lófő, az 1930-as években, berlini emigrációban írta meg ezt az önvallomással
felérő önvallomást, melyben hitet tesz hazája és nemzete iránti izzó
szeretetéről, valamint a történelmével kapcsolatos döbbenetes
műveletlenségéről. Rézz alaptézise, hogy a magyarságot fenyegető legnagyobb
veszély a turáni átok széthúzása meg a madárinfulenza, de a kettő igazából
ugyanaz, mert mindkettőt a zsidók terjesztik. A zsidókkal persze nem az a baj,
hogy zsidók (mert ugye nem antiszemita) hanem hogy élősködők, valamint
terjesztenek is mindenfélét, és a pászkát écces csecsemők vérével készítik,
legalábbis így mesélik Berlinben, a Birodalmi Fajnemesítő Intézet nagy
tekintélyű tudósai. Csupa professzor ám!
Duális-Centrál Béla:
Hogyha elindul a vonat… (Budapest pályaudvarai)
Égető kérdésekre válaszol ez az első kiadásban megjelenő
alapmű: Tényleg leprás –e a Keleti vécésnénije, vagy csak gyerekkora óta nem
fürdik? Miért nincsenek kóbor kutyák a gíroszsütők környékén? Melyik a legrégebben
takarított vasúti kocsi, melynek egyik ülésébe még Kosztolányi Dezső égetett
lyukat a cigarettájával? Ilyen és ehhez hasonló apró, mondhatni belsőséges
titkokkal találkozhat az olvasó a könyv lapjain, mely végigvezet minket a
pályaudvarok sajátos mikovilágán, beavatva azok gazdasági (mér’ száz a gépikóla
decije?), higiéniai (vécé a mekdonáldcban!), közlekedésszervezési (ha a
harmadik vágány után az ötödik jön, akkor az újságosbódé lesz a negyedik, de
nem férünk be a bőröndökkel) és városképi (a Nyugatit az Eiffel-iroda tervezte,
a Délit Nobelnek kellett volna)kérdéseibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése