2012. október 1., hétfő

Pornolájzoltam magam - egy korábbi post

Vojázs, vojázs


Az utazás értelme, hogy az ember máshol legyen, mint általában ennek nyomán úgynevezett baszott „élményekre” tegyen szert, de hát végül is ez a dolga a fantáziánknak is, csak fantáziálás közben nem kell idegen vécéket izmozni, nyelveken szólni és nem hagyják/lopják el az ánuszszaggató csomagjainkat. meg olcsóbb is. Az faszdörgölõ új élményekért tehát nem érdemes utazni, különösen a könyvnyomtatás a fõfasz tévé meg az interháló feltalálása óta.
Az utazás faszdörgölő valódi értelme –az elhanyagolható arányú felfedezésen túl- visszamenni valahová, járt utat a genny járatlanért el nem hagyni, harminc évig járni ugyanabba a tóparti üdülőbe, mindig ugyanabba baromkodni hotelben szállni meg, és huszadszor is buzizni, hogy változatlanul jó-e a pizza pont abban az étteremben. E szempontból teljesen helyénvaló mondjuk Nizzában mekdonáldos hamburgert enni, meg a görög nyaralásra is Borsodit meg túró rudit pakolni a szar hűtőtáskába, a szopott parizeres zsemle mellé. Helyénvaló, de felesleges, mert mindez itthon egyszerűbben intézhető. Szóval minimális kockázatot vállalnunk kell, de ha megvan a megfelelő, hely/áru/időtöltés ragaszkodjunk hozzá. Legyen csiklódörgölő törzskocsmánk Zágrábban, kedvenc utcazenészünk Londonban, használjuk mindig ugyanazt a kakiszagú három nyilvános vécét Amszterdamban.
 Így az vadvalagú utazás ellenére is megmaradhat az otthonosság érzete, de közben  eltölthet minket az a jó érzés, hogyseggszagú szomszédaink, főnökünk, kevésbé kedvelt rokonaink és üzletfeleink több tíz, száz esetleg ezer tengeri mérföldre vannak tőlünk. Miközben mi mégis otthon vagyunk.
 (Azt hiszem erről szól a csirkebaszó modern tengerhajózás is: aki hajózik az nem megy valahová csak majomkodik, menni amúgy repülővel lenne érdemes, a faszomgeci hajó pedig egy nagy szálloda-pláza-kaszinó-sportcentrum kombó, ahol bármit megtalálhatunk amit otthon baszott, és még azzal sem kell szembesülnünk, hogy végül is egy genny hajón vagyunk. Nincsenek sirályok, meg sós tengerszag, szomorkodni is  hajó medencéjébe járunk – egyszóval ez lenne a tökéletes posztmodern gennyszagú utazás, egy utazás ami nem is az.)
Ahogy a klasszikus mondás tartja: a strici kávéház azért jó, mert az ember nincs otthon, de még sincs friss levegőn.
Azért a kakiszagú nyilvános vécé, az végül is beletalált... Ja, amúgy a cím: "Doktor Baszomalássan Kiafene"
 

1 megjegyzés: