Nagy hagymák

Nagyon nagy hagymák. Elképesztő, gigantikus vöröshagymák mindenfelé, ez volt az idei londoni ősz markáns élménye. Mert egy múzeumi konyhabelsőben, vagy egy lakberendezési bolt enteriőrjében épp úgy nagy hagymákkal próbálják életszerűvé (szagúvá?) tenni azt ami mű, mint ahogy a zöldséges is a nagy hagymákat pakolja ki előre, mintegy büszkeségből, cége reklámarcaként.

Meg voltak persze most is ordenáré tinédzserek, de mióta nem lehet piálni a buszon meg a metrón, már kevésbé irritálóak. Legfeljebb hülyék, ugyanis minden második csak jelképes védelmi értékkel bíró vászon tornacsukában mászkál a esős-pocsolyás-sáros időben.

És egyre kevesebben kezdik nyomkodni a telefonjukat, amint leülnek valahová, viszont feltűnően többen olvasnak a metrón valami papíralapút, legfőképp mondjuk Metrót.

És akkor az idei fő anomáliák, avagy hol a hiba a mátrixban?

1.       Eltűnő múzeumok

Lett volna a tea und kávé múzeum, de a megadott címen csak zárt ajtó, egy koszos kuka meg némi rágópapír a járdán, még egy nyavalyás kávéspoharat sem bírt eldobni arrafelé senki, ha már ugye.

Meg lett volna a kínai művészet múzeum valahol az egyetemi főiskolán (UCL), de a megadott címen egy doktori iskola üzemel (azt mondjuk nem néztem meg milyen tudományágban, még jó, hogy nem is érdekelt), belépés csak naggyon tudományos ügyekben, úgyhogy mentünk is tovább, be egy boltba, ahol már minden a karácsonyról szólt. Apropó:

2.       Karácsony ősszel

Október közepén már mindenfelé feltünedeznek a karácsonyi dekorációk, mindenhol ajándékokat akarnak ránk tukmálni, néha még fenyőillat is van. (És csodálkoznak, hogy már december közepére mindenki a pokolba kívánja a karácsonyt,és az emberek   a Csendes éj hallatán tomboló pszichopatákká változva aranyszínű, angyalkás szalagokkal fojtogatják egymást egy drogéria műfenyője alatt.

Pedig nem kellene sietni hisz jön még a Hallooweeen, de arra csak néhány koponya-nyalóka, töklámpás-bonbon meg hatos csomagolású, igen praktikus gumipatkány emlékeztet, de azok is sokszor eldugva a csokimikulások mögé, pedig szerintem egy nagydarab szakállas főszer csokiból sokkal ijesztőbb, mint egy szimpatikus szürke patkány, pláne mert ez utóbbi főzni is tudhat, már ha a hiszünk a vonatkozó rajzfilmnek, de miért ne tennénk?

3.       Tér-idő anomália a Covent Gardennél

Eltűnt az egyik bélyegbolt is (a kettőből, amit eddig a belvárosban leltünk), illetve meglett, csak már nem bélyeget árulnak benne, hanem táskákat, meg ilyen izéket. De ami furcsább, hogy egy óráig bolyongtunk az esőben mire felleltük, még a környéket sem sikerült eltalálni, valójában a szomszéd  kerületből fordultunk  vissza. És ez nem az első eset,  a Covent Garden – kínai negyed – Leicester Square háromszögben huszadszorra is képes vagyok eltévedni. Szerintem a Dalekek keze….izé manipulátora van a dologban.

4.       Hajó, ha nem jó

A Cutty Sark az eléggé rendben volt, bár sokkal puccosabb mint pár éve volt, még mielőtt leégett, de Goolden Hind nevű ladik az tényleg szörnyű. Állítólag ez lett volna Sir Francis Drake hajója, hát, ezen a szűkös bárkán én is morcos lettem volna, és lehet, hogy a frusztrációmat én is kalózkodással vezettem volna le, a királynő meg a magam nagyobb dicsőségére. A középső fedélzeten konkrétan nem lehet felállni, mert nagyjából 130 centi a belmagasság, kabin csak a kapitánynak meg a kormányosnak jutott, a többi alhatott a hajófenékben a patkányok közt, vagy a fedélzeten, hogy leszarják a sirályok. Plusz életveszélyes lépcsők, és annak idején valószínűleg térerő sem volt. Most meg pénzt kérnek érte, hogy felmehess rá, holott jutalmat érdemelnél érte.

5.       Piacok

Nem, mégsem szeretem a piacokat. Pedig ott nyüzsgés van, érdekes áruk, egzotikus hangok és illatok, rusztikus stílus. Pontosabban rohadt nagy tömeg und lökdösődés, büdös kaják és nem kevésbé büdös helybeliek, bokáig ér a szemét, azon parázol, hogy mikor nyúl valaki a hátizsákodba, a nyolcadik giccsárusnál pedig feladod, hogy találsz valami érdekeset. pedig nyilván van az is, csak már nem érdekel. Ráadásul a piacokon (rejtélyes okokból) mindig kell sajtot is árulni, ami csak akkor gáz, ha meleg van vagy esik, ha sok a légy vagy az ember, szóval mindig.

A legjobb egy légkondicionált, illatosított bevásárlóközpont (brit birodalmi stílusban), szolid háttérzenével zárás előtt, elvégre emberekből van elég az utcán is.

És volt Persze Hampton Court, Aspley House, Courtlaud Gallery, és mindenhol sok festmény (tényleg a derék Wellington herceg kunyhója is leginkább egy képtár, csak a körítés puccosabb), ezek jók voltak, így nem sok mondanivalóm akadna róluk. Meg jó volt a Docklands múzeum is, csak végigmenekültük a kiállítást a bolond bácsi elől, aki magában beszélt, illetve ha valakit meglátott akkor neki.

Valamint követeljük a cornish pastyt itthonra is, ha már sushi, Dr. Pepper, cider meg részeg tinédzser amúgy is kapható. Meg lehetne rózsatea is, bár azt Londonban is alig tudtunk szerezni.

Hogy jövőre mi lesz a slágerzöldség és a fő bosszankodás-faktor, azt majd meglátjuk.