Labradolog

Egy argentin labrador három napig bámulta egy buszmegálló kék falát, minden nyilvánvaló ok nélkül, számomra ez volt a tegnapi nap híre. Az eb időnként tartott kisebb szüneteket (hát persze, azért vannak biológiai szükségletek, evés-ivás, pis-kaki, galambok-macskák), de három napig tényleg a kék fal közelről való bambulása kötötte le energiáit, ráadásul még csak nem is kóbor kutya, a gazdi egyszerűen a vonatkozó buszmegálló közelében lakik.

kutyasweb.hu

Senki nem érti persze, mit nézett ilyen eltökélten, és ilyen hosszan, mert a fal valóban ingerszegény néznivalónak tűnik, amire elég lenne egy pillantás is. De az biztos, hogy bármi volt is, három nap alatt kinézte belőle, aztán lehetett visszamenni intézkedni a postás-macska vonalra.

Lehet hogy egyszerűen arra várt, tegye már ki valaki a buszmenetrendet, mert neki randija lenne egy német juhásszal a szomszéd városban, de nem tudja a pontos útvonalat, meg messze is van. De három nap elég volt arra, hogy rájöjjön, egy nő nem ér ennyit (feltéve, hogy heteroszexuális kankutyáról van szó, de most az elmélet kedvéért legyen), a postás meg jön menetrend nélkül is.
Netán ő egy ábrándozó típus, egy igazi égre néző kutya, csak nem túl okos, így elvétette a néznivalót, elvégre kék-kék, darab-darab, sőt a megálló kékje még jobb is mert állandó, és nagyon kék, szemben az éggel, ami sokszor tele van mindenféle hülye felhőkkel, miközben gyakran szürke.
Vagy elképzelhető, hogy egyszerűen csak megpróbálkozott a zen-buddhizmussal, egy maratoni meditációs gyakorlat keretében, ahol a megnyugtató kék színű kitartó bámulása által igyekezett feloldódni a nem-én élményében, vagy a nem-valamijében, amilyen a kutyáknak van. De a megvilágosodás vagy elmaradt, vagy beteljesedett (ez bizonyos zen-buddhisták szerint amúgy is mindegy mert ugyanaz, sőt ennek belátása már maga a megvilágosodás fontos lépcsőfoka), lehetett indulni haza.

Elterjed vélemények szerint a kutyák alapvetően két dolgot csinálnak, azaz vagy rágnak valamit, vagy mennek valahova, de ez a példa is bizonyítja, hogy ez nem igaz. Én is évekig éltem együtt egy labradorral (na jó, keverékkel, de ezt csak komolyabb szakértők bírták megállapítani róla, akikkel pont nem találkoztunk), és ő mondjuk igen erős volt a bambulásban, ha kifeküdt az erkélyre, órákig képes volt félálomban a lenti forgalmat szemlélni, gondoltam is, hogy kereshetne valami pénzt vele, mint forgalomszámláló. Vagy lehetne macskamegfigyelő is, macskákat sasolni (izé... kutyulni) amúgy érdekesebb, mint egy csupasz falat.

Az argentin kutyadék is betanulhatta volna a menetrendet, és ha már úgyis ott van, némi jutalomfalatért lehetett volna utastájékoztató, persze csak a nyelvi problémák leküzdése után, mert morgással, ugatással és némi nyáladzással viszonylag nehéz kommunikálni, mikor megy a következő busz Santa Akárhová, és pláne hogy át kell-e szállni, a hol.