2018. június 3., vasárnap

Rokonok tányérokon

Ma egy családi ebédet szenvedtem egy jó hírnévnek örvendő helyi étteremben, annak alkalmából, hogy rövid látogatást tettek felénk egyébként ritkán látott rokonok, egyenesen Amerikából, illetve egyenesen Írországból, közvetlenül persze Pestről (izé, Budáról, gondolom). Az ebédet egyébként azért elszenvedtem, mert ma reggel meglehetősen koponyarepesztő fogfájásra ébredtem, és ez még akkor is tartott mikor odaértem a tetthelyre, de mire kihozták a kaját, szerencsére beütött a fájdalomcsillapító, így enni azért ehettem már, viszonylag zavartalanul.

Ami fontos is volt tekintettel arra, hogy a vonatkozó étterem olyan árakkal dolgozik, amiket én magamtól ki nem fizetnék, akkor sem ha telne rá (nem telik, most épp nem), így aztán felelőtlen pazarlás nem megenni az elém rakott cucccot. (A egy ezresért mért nagyobb palackos, amúgy teljesen mindennapi márkájú ásványvizet is megittam, mondjuk azt azért is mert szomjas volta.)

Amit viszont elém raktak az jó volt (rántott vargánya sütőtökös rizottóval, mert a húst ugye passzoltam), nem felejthetetlenül fantasztikus, de jó, és irdatlan adag, nyilván a mennyiséggel próbálták valahogy indokolttá tenni az árat. Ez még nem a fine dining, mert bár itt is négyzetméteres tányérokon szolgálnak fel, viszont ezeket rendesen tele  is pakolják, ha leszámítjuk az indokolatlanul sok díszítést (amiket én persze megeszek), akkor is irdatlanok az adagok.

Amúgy asszem mindenkinek ízlett amit rendelt , a számla szerintem ijesztő volt, de nem én fizettem, én valószínűleg akkor is inkább lángost ennék valami kínai raguval, ha sokkal több pénzem lenne, mint. Az nem világos, hogy a kínai büfébe rendelném-e a lángost a piacról, vagy fordítva, de gondolom inkább fordítva, a kínai büfék szoktak kiszállítani, lángososnál ilyenről még nem hallottam. Pedig igény az lenne rá, ha csak az enyém is. (Esetleg úgy kéne hívni hogy Hángérijen Pidza, és máris hozná a robogós futár, bizonyos összeg feletti rendelés esetén ajándék hosszúlépéssel.)

Szóval jó hely az itt meg nem nevezett étterem (egy fillért se kaptam tőlük, de valami kis desszertet sem, úgyhogy no reklám), de legközelebb akkor eszem ott, ha környezetemben valakinek jelentősebb, sürgősen elköltendő pénze adódik. Mint ahogy így volt ez korábban is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése