Pre-vakáció

Mindjárt vége a tanévnek, úgy tűnik az utolsó két hétben már nem megy vérre az iskola, biztos mindenkit lezártak már matekból, akit meg nem, annak már mindegy. Hogy egyébként nem nagyon mennek már rá a tanításra, azt abból a nagyon nem reprezentatív saját tapasztalatból szűrtem le, hogy szerte a környéken iskolások vonulnak az utcán, elvileg tanítási időben. Ha hordában teszik, elcsigázott tekintetű tornatanároknak látszó terelőpásztorok kíséretében az még érthető, meleg van, a suliban nincs légkondi, amúgy is mindjárt vége az egésznek. Ilyenkor se tanítani, se tanulni (na jó, tanulást imitálni) nincs kedve senkinek, így kiterelik a beiskolázott emberanyagot (humánerőforrást, állományt, mocskos kis szarháziakat) a szabadba, ahol még melegebb van, és biztos nincs légkondi. Esetleg valami múzeumba, skanzenba, munkatáborba, gyalog, busszal, léghajóval, mindegy csak érjenek el már végre a jövő hét végére.

Ennek megfelelően a környékbeli iskolák előtt mindenhol bérelhető buszok parkoltak reggel nyolc előtt. Az iskolák nyilván a legolcsóbbat keresik, ennyi harmincplusz éves, német feliratos, Setra márkájú buszt rég láttam egyszerre, kedvencem az én volt általános iskolám előtt várakozó volt, ami ma is büszkén hirdeti, hogy a linzi focicsapat szállítására hivatott, a nagy győzelmek felé vezető úton.

Hogy egy csomó felsőst hova hivatott szállítani azt nem tudom, de remélem valami közeli célpontra és nem Linzbe, mert a rozsdafoltok meg a sofőr aggódó tekintete alapján már akár a sarkon is lerobbanhatott a derék, enyhén roncstelepérett jármű. Persze erre is lehet B-terv, miszerint a nebulók (ez milyen hülye egy szó már...) megtekintik a sarki second hand boltot (kedvezményes rongyszőnyeg vásár!), isznak egy fröccsöt a Vakegér presszó és szendvicsbárban, illetve a társadalmi felelősségvállalásra nevelés jegyében szedhetnek szemetet a bokrok alól, de csak ha nem keltik fel a buszmegállóban alvó hajléktalant.

Egyébként nekem úgy rémlik, hogy bezzegazénidőmben csak az utolsó pár napot lógtuk el a suliban, nem az utolsó pár hetet, de mivel a tanév de facto május végén fejeződik be, lassan majd május közepétől kezdődik a intézményes semmittevés. Ami persze nem biztos hogy nagy baj lenne, a mai magyar iskola akkor használ többet ha épp nem próbál oktatni, csak megmarad nettó gyerekmegőrzőnek. Így a gyerekeket nem hülyítik valami negyven éve lejárt tanterv szerint, katonás rendben, meg a kölykök sem csak úgy az utcán csellengenek, ahol vehetnének akár drogot is. Így csak az iskolában kapható drogokhoz jutnak hozzá, meg szem előtt is vannak.

Ám úgy tűnik, ez a gyerekmegőrző-funkció sem mindig működik, egyes fiatalkorúak egyszerűen nem hagyják magukat leadni a ruhatárba. Tele van a város nyilvánvalóan tankötelezettekkel fényes délelőtt, amit nem értek. Mert láthatóan nem épp mennek valahonnan valahová, csak ülnek a parkban, plázában, kávézóban flegmán dohányozva, nem abban a hangulatban, mintha épp egy váratlanul jött lyukasórájuk lenne. Egy ekkor városban el se férne ennyi lyukasóra.

Vagyis inkább csak készülnek a felnőtt életre, mert a belvárosban felnőttek (és láthatóan nem nyugdíjasok) is tömegek korzóznak (azaz szintén nem mennek valahová) tetszőleges hétköznap délelőtt, márpedig ennyi délutános műszak sem férne el egy ekkora városban. Vagy csak simán lehet, hogy nálunk, a helyi lokalitásban már megvalósult a poszt-posztmodern társadalom, robotok dolgoznak a legtöbb helyen, hogy a korábbi munkásosztály már ne csak választott képviselőin keresztül fogyassza népi italát, a francia konyakot.

Erre mondjuk lehet készülni az iskolába nem járással, kár hogy a sötét nyolcvanas években, bár ugyanolyan marhaságokat tanítottak mint most, de hetekkel hosszabban, sérelmemre főleg.

p.s. Belegondolva a címbe, lehet hogy egybe kellene írni, prevakációnak, aztán mindenki gondolkodhatna egy darabig, hogy az mi is, és hogy kell egyáltalán prevakálni. Meg hogy fáj-e, ki lehet-e mosni és mennyibe is kerül?