Az interjúzta a Dagadt a még mindig nem túl távoli Zindexnek, hogy „Alig várom, hogy valaki kitépje a kezemből a marsallbotot“.
Figyelj tata, kitépték.
(Amúgy meg dehogy várja, a botjában van a monyója, bár nem az Austin Powers-i értelemben.)
Hogy a szektád (megfogyva bár, de törve is) még részben mögötted van, az nem jelenti azt, hogy te lennél a „vezénylő tábornok“, nyugdíjas százados maximum, aki már be se megy a laktanyába (avagy az országnak házába), mert nem bírja a stresszt, hogy volt ő itt már parancsnok is, most meg kiröhögné az ügyeletes tiszt. És utána köpne.
Szektavezér, az van még lenni a felcsúti, de a szekták sajátossága az, hogy nem nagy egyházak, akkor sem, ha fénykorukban már-már annak látszottak, ám sosem bírták kinőni az egy személyre fókuszált vézérkultuszt, az alapvető valóságtagadást, meg az ezeket megalapozó féktelen provincializmust. Mint a fidesz utódpártja.
Kellemes kis radikálisan liberális szubkultúrából, némi hullámvölgyek után, lettek egy új, majdnem Hazafias Népfront (csak a miheztartás végett: pont itt tart most a Tisza, bár az eleve ennek készült), aztán kétharmaddal a Hatalmi Főpárt, de a lufi döbbenetesen gyorsan durrant szét, mikor már tényleg túl sok volt odabent a nyomás. és most celluxszal ragasztgatják össze, és hívják mindezt megújulásnak.
Ja, és hogy miket mondott az interjúban ez a marsallbot a küllők között? Semmi újat (ez is a megújulás szimptómája), építgeti tovább a maga alternatív valóságát (elsőre azt írtam félre, hogy „vaklóságát“, az is jó ide), ugyan vállaja a felelősséget a vereségért, de mindenki más volt a hibás, bla, bla, bla és tényleg üres szövegelés az egész, komcsizás, ukránozás, brüsszelezés, csoda hogy ő maga bele alszik már ezekbe kibaszott unalmas, kisstílű mellébeszéléseibe.
Én majdnem belealudtam, úgyhogy váltottam a Jutyúbra, meg valami klasszikus brit ska-punkra, abban sokkal komplexebb üzenetek vannak, mint a Dagadt szövegeiben az elmúlt pár évben összesen.
papaigabor.wordpress.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése