Az Ember Aki Teszkós Szatyorral Jár Dolgozni

Az ember, aki teszkós szatyorral jár dolgozni, jobbára nő, de lehet férfi is. Meghatározhatatlanul középkorú (valahol harminc és ötvenöt között) és dohányzik. Buszmegállóban, gyárkapuban, bárhol, a cigit csak félig szívja el, ám gondosan a járdára dobja a maradékot, jusson az arra járó hajléktalanoknak is valami.

Az ember, aki teszkós szatyorral jár dolgozni jellemzően rosszul öltözött, legalább is azok szerint, akik magukat jólöltözöttnek tartják. Pedig ő is a kínai boltban vásárol, meg a vásárban a nejlonponyva alól, de ott is az olcsóbbat veszi, meg azt, ami jobban néz ki. Ami giccsesebb.

Néha tetoválása is van, egyszínű. Lehet sittes, MARI 1983 –típusú amatőr munka, meg virág, vagy delfin, vagy kígyó kisiskolás szintű vázlata, szamurájszintű művészi szóba sem jöhet.

A teszkós szatyorban zsömle van. Zsömle meg szalámi, pontosabban felvágott, még pontosabban olasz, zalai, soproni vagy szeletelt teszkós vastagkolbász. Plusz mackósajt, ritkábban joghurt, akciós.

Az ember aki teszkós szatyorral jár dolgozni Blikket olvas meg Sportot, valóságsóról beszélget a megállóban („az a Totya micsoda egy köcsög bazmeg, má’ aszittem  a végén megnyeri, el is kapcsoltam….”), és trágár. A bazmeg nála nem kötőszó hanem mondatvégi írásjel, ott viszi le a hangsúlyt.

Hobbija általában nincs, ha mégis akkor horgászik. A tópartra sörözni jár, a strandra is, a víz a halaknak való.

Azt szereti ami olcsó, ami a hülyének is megéri. Nem szereti a főnököket,  a szomszédját,  a politikusokat, bárkit akinek iskolája van.Várja mikor mehet már nyugdíjba, várja a szakszervezeti szaloncukrot, várja, hogy a gyerekei végre elhúzzanak otthonról, várja a halált.

Műszak után fellélegzik, mintha nem lenne holnap, mintha nem kellene újra hajnalban kelni, pedig de.

Az ember, aki teszkós szatyorral jár dolgozni, néha mi vagyunk.