Hurrá délután!

Ma, holnap, meg remélem a jövő héten is délutános vagyok, ami azt jelenti, hogy nem kell hajnali 4-kor kelni, még júniusban is sötétben (és félálomban ) kutyát sétáltatni, hanem ülhetek itthon délelőtt, és csak kettőre kell menni melóba. Mondjuk 10-ig, de az nem is olyan vészes, ráadásul halál nyugalom van (mert majdnem mindenki más 6-tól 2-ig tolja a talicskát), meg közben sem találhatnak ki kreatív pluszfeladatokat. Legutóbb ugyanis másfél napig nem csináltam mást, mint apró csavarokat csavartam ki már összeszerelt sorkapcsokból. És nyilván a csavarkicsavaráshoz szükségem volt minden tudásomra, tapasztalatomra, ehhez már kellett a két diploma. A csavar becsavarásához feltehetően doktori fokozat is kellene, de én azt ugye végül is nem szereztem meg, a három évnyi PhD-képzés (hangsúlyozottan: ohne fokozat) meg nem jogosít erre, sőt egy megfelelő méretű csavarhúzóra sem. Így aztán remekül vacak szerszámot nagyjából félóránként szúrtam bele a kezembe, a hüvelykujjamon egy idő után több volt a ragtapasz, mint a szabad bőrfelület. de hát senki nem mondta, hogy egyszerű dolog csatlakozni a munkásosztályhoz.
Ám azzal, hogy most nem kellet óracsipogásra ébrednem, máris munkásarisztokratának kezdem érezni magam, a végén még újra csatlakozom az értelmiséghez, mely előtt mint tudjuk két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan - hát lehet, hogy akkor inkább mégse.
A délutános műszak viszont jó, lehet éjszakai filmeket nézni, aludni sokáig, plusza gép is működik végre, így nem kell nyolc órát egy helyben ülve sebesüléseket okozni magamnak - az ilyen szerelésre ugyanis tényleg nem áll rá a kezem.
Nem is tudom már, mi is a délutáni rádióműsor a Kossuthon - mert csak azt bírom hallgatni, a popzenének csúfolt kereskedelmi izétől ugyanis már rövid távon émelygek.A Kossuth meg unalmas, önismétlő és politikailag is egyre elfogultabb - de legalább valakik beszélnek a fülembe és nem én beszélek magamban. Persze, eljöhet még az az idő is, de nem szeretném a Gyárban megvárni.