2011. június 2., csütörtök

Kultúrműhely

A Gyárban rendületlenül kijön belőlem a bölcsész. A napokban két példa is akadt erre:
   -Numero uno: Hallom, hogy valami nem stimmel a gépel, amin dolgozom, a szokásos ritmikus kattogás mellett furcsa vinnyogásokat is hallani véltem. Észrevételemet próbáltam megosztani egy arra járó mérnökkel, de nem bírtam kinyögni, mi is a furcsa, így valami olyasmi mondtam, hogy "Gond van a géppel, már nem csak ritmust játszik, hanem dallamot is!"
   -Numero due: Ma reggel kifogyott a higító a gép nyomtatójából és ettől megállt az egész. Elvileg már múlt hét elején rendeltünk, de még mindig nem jött, így ez alkalommal leginkább csak imitáltam a munkát. Pakolásztam a polcokon, söprögettem, ilyenek,de ez is hamar véget ért, és mivel nem tudtak értelmes tevékenységet kitalálni nekem, leültem olvasni. Az újságommal hamar végeztem, és nekiálltam olvasni bármit, ami a kezem ügyébe akadt, többek közt a gép dokumentációit is. Épp a higító tűzveszélyességénél tartottam (meg annál a bájos résznél, hogy adott esetben miképp marja szét a gumikesztyűt is), mikor egy kollégám rákérdezett, mi is csinálok. "Ha már nincs higító, legalább olvasok róla!"

Plusz ma nem bírtam megnevezni a mittomén milyen sorkapocs alkatrészét, azt az izét, ami fülöl van, alul menets és bele kell tekerni, meg színes is lehet. De itt már nem voltak szavaim, mikor érdeklődtem, merre is találom a hogyishíjjákot, így elmuttogattam, milyen alakú és mit kellen vele csinálni. Csodák csodájára a kollégám rájött mit keresek, így párbeszédünk ennyi volt: "- A fekete?  -Nem, a piros. - Arra."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése