A hinduk (és persze a buddhisták is) alapvetőnek tekintik a reinkarnáció, no meg a karma fogalmait. Épp olvastam egy remek hindu (vaisnava) történetet/példabeszédet, ami azon alapul, hogy az ember a következő életében az lesz, illetve affelé megy, amire halála pillanatában gondol. (Ha a kutyádra gondolsz, kutya leszel.) Vagyis ha Istenre gondol, visszatérhet hozzá.
A példabeszéd: Egy indiai kereskedő (ismerve a karma törvényét) szerette volna, ha halála pillanatában Istent szólíthatja, és a biztonság kedvéért minden gyerekének Isten különböző neveit adta. Mert hogy, ha halálos ágya köré gyűlnek, és őket szólítja, szólítsa egyúttal Istent is.
Eljön a pillanat, fekszik a halálos ágyon (télleg, miről lehet felismeri a "halálos" ágyat?), körülötte a fiai. Körbenéz, és utolsó gondolata, mondata: "Ha mindenki itt van, ki van az üzletben?"
Szóval: ne az legyen az utolsó mondatunk/gondolatunk, hogy: "Úristen, elzártam a gázcsapot???"
Mert akkor gázóra-leolvasók leszünk következő életünkben. Ami gáz, ugyebár...
A szavak és dolgok összefüggése kapcsán arra jöttem rá (sztem a Petra is), hogy emberek között jobb, ha ki sem nyitjuk a szánkat.
VálaszTörlésValahogy azok a szavak mindig szembe jönnek vagy hátulról hátbaszúr vele valaki nem?
Szerintem csak legyenek a dolgok. A fejemben. Aztán ha gázóraleolvasó leszek, ahhoz sincs senkinek köze, ne beszéljenek bele!
A mai jelszó egy norvég szóra emlékeztet: "flyth". Persze nem tudom, hogy van-e ilyen norvég szó, de a kiejtése kb ez lenne: "flűt". Jó mi?
VálaszTörlés