2011. október 26., szerda

Álmosvölgy


A munkában dolgozással, azaz a dolgozóban való munkálkodással a szokásos problémákon kívül (úgy, mint drága büfé, koszos vécé, rosszkor felbukkanó főnökök és elenyésző fizetés) a legnagyobb gond a korán kelés. Nálam hajnali 4-kor csörög az óra egy átlagos hétköznapon (illetve a telefon csörög, illetve idegesítően zenél, de ez most mellékszál), ami újra és újra megrázó élmény, különösen mert rögtön utána vihetem le sétálni a kutyát, és sötétben und hidegben leshetem, hogy kakál-e már a derék állat? Nincs is jobb program pár óra alvás után…
Aztán jöhet a reggeli borzalmas kávé, bár ezt általában igyekszem megúszni mert eleve utálom, meg hánynom kell tőle, de néha muszáj. Így hát ki kell találni valami stratégiát, ha nem is a koránkelés ellen, de arra, hogy lehet kibírhatóbbá tenni.
Kézenfekvő lenne a korán fekvés, de a nyolc óra alváshoz nekem már nyolckor aludnom kellene, ami azért abszurd. Meg lehetne próbálni jobban aludni, vagyis mennyiség hiányában a minőségre rámenni, de ez sem megy. Én ugyanis csak egyféleképpen tudok aludni, mélyen, de horkolva, a takarót lassan magamra tekerve.
Így hát marad a munka közbeni alvás. Aludni miközben vécére mész (és felébredni mikor odaérsz, különben…), aludni mikor eszel (a nyelési reflex úgyis automatikus, legalább is remélhetőleg), aludni az öltözőben, a buszon, a buszmegállóban, a büfében, a raktárba menet. Ha jól csináljuk, összejöhet napi fél-egy óra plusz alvás, és mikor az ember álmos, minden perc számít. És még nem is említettük a nyitott szemmel alvás széles távlatait, ez ügyben érdemes buszsofőröktől leckéket venni.
De persze lehet olyan helyet is keresni, ahol állandó a délutános műszak, hisz az este tízig tartó munka, az éjfél utáni fekvés és a tízig alvás sokkal inkább megfelel az ember normális bioritmusának. Azt hiszem…

p.s.: (Nagyon más) Ha még egyszer vasárnapra esik egy munkaszünetet jelentő ünnepnap, és kezdeményezni fogom az ünnepek átstrukturálást: ha lehet húsvét- és pünkösdhétfő, legyen májuselseje-hétfő, ’gusztushuszadika-hétfő, októberhuszonharmadika-hétfő. És december 24-hétfő is, így rögtön csak két szabadnapot kell kivenni az ünnepek között, ég garantált a hétfő keddre eső szilveszter-újév kombó is. Hogy így pontosan hány nap lesz egy év, azon agyaljanak a naptárkészítők, szerintem tíz-húsz év átlagában meglesz a 365, legfeljebb 364,8.

1 megjegyzés:

  1. Mondanom sem kell, blogbejegyzésed heves ásítórohamot váltott ki. Rögtön a röhögőroham után... Képzeld el, ha egyszerre jön!

    VálaszTörlés