2012. február 8., szerda

Fülszöveg


Mostanában, hogy kicsit kevesebb a munka és többet olvasok (no meg a betegség idején más dolgom sem volt) egyre jobban idegesítenek a könyvek hátsó, sőt újabban elülső borítóira írt szövegek. Azok a „kritikákból” vett „idézetek”, melyeket majdnem biztosan a kiadóban ír valaki (nyilván a titkárnő, a bérszámfejtő meg a takarító közül az, aki épp ráér), egy program meg random módon generál hozzá valami jól hangzó újságcímet.
Ma épp egy Iain M. Banks regény (Fegyver a kézben) hátsó borítóján olvastam az alábbi remeklést: „Biztos vagyok benne, hogy ezt a regényt még hosszú évek múlva is a műfaj egyik klasszikusaként fogják emlegetni – (Time Out)”.
Nos, ez akkora marhaság, hogy a fal adja a másikat. A klasszikus ugyanis attól klasszikus (főképp és különösen) az irodalomban, hogy a megjelenése után eltelik jó pár év, és a szöveg szép lassan kanonizálódik, része lesz a műfaj alapműveinek. (Most azt kellett volna írnom, hogy törzsanyag, de csak azért se. J) Tehát nem az van, hogy hosszú évek múlva IS azt fogják mondani, hogy klasszikus, hanem akkor mondják/mondhatják egyáltalán. Ami a mai termésből menő, az nem klasszikus, csak bestseller.
Mindenesetre itt van néhány borítóra való szöveg, tetszőlegesen felhasználhatók, a horrortól a almatermesztési kézikönyvekig:
-          „Briliáns” (West Ham Observer)
-          „Elképesztő” (New Jersey Tribune)
-          „Letehetetlen” (Národni Pornografija)
-          „Jobb mint Sakhespare…..Shekespar… Sexpír, dögösebb mint Tolsztoj,  hasznosabb mint a Százhuszonhárom étel krumpli nélkül vagy kevés krumplival és látványosabb a borítója mint a Bibliának” (Daily Weekly)
-          „Jobban átjött mint a válásomról szóló riportkönyv” (VV Cicca a Blikknek)
„A Dekadens Nyugat ismét megmutatta, hogy izé…. dekadens.” (Lapsang Souchong)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.