2012. június 9., szombat

Hurrá nem nyaralunk!


Visszavonhatatlanul kezdődik a nyár, egyre több madár üvölt a fákon és egyre több a hajnalban részegen balhézó tinédzser az utcán. Pedig még el sem kezdődött az az iskolaszünet, de nyilván aki okosan osztotta be az igazolatlan-hiányzás keretét, az az utolsó két hétben már be sem jár, így ráér bulizni, ordítozni meg buszmegállóban hányni.

De az eljövendő nyárban nem ez a legidegesítőbb, hanem:

-          Nagy részében dolgozni kell, pedig én ehhez életem eddigi részében nemigen szoktam hozzá (ehhez képet tavaly nyáron elég könnyedén vettem).
-          Túl meleg van, vagy nincs elég meleg, vagy esik, vagy miért nem esik már, a lényeg, hogy a nyári időjárás mindig pocsék, jó idő csak ősszel meg tavasszal tud lenni. Meg télen, ha nagy a hó, ami kényelmetlen, de legalább nincs kánikula.
-          Azon kell gondolkodni hová menjünk nyaralni, vagy azon sajnálkozni, hogy idén sem tudunk nyaralni menni. Pedig nyaralni nem jó, az csak hülye nyugati szokás, hogy a nyári hőség elől elmegyünk délre, ahol még nagyobb a hőség, ott látványosan unatkozunk (és bosszankodunk a kaja- és sörárakon),napszúrást és egzotikus fertőzéseket kapunk, három nap után honvágyunk van, és mindezt pihenésnek nevezzük. Kultúrnépek ilyenkor északra vonulnak hűsölni, mondjuk a hegyekbe, a gazdag indiaiak például évszázadok óta a Himalája lankáira járnak nyaralni az agyforraló időszakban. Vagyis nyaraljunk Izlandon, de minimum a Magas-Tátrában.
-          Sokkal többen izzadják magukat büdösre, mint ahányan ennek tudatában vannak, így az emberi érintkezések mellett az egyszerű bevásárlás vagy buszon utazás is komoly kihívássá válik, arról nem is beszélve, hogy folyamatosan hallgathatjuk a „dekurvamelegvan, asztarohattéletbedekibaszottnagyahőség” mantrát, a lakosság azon kilencven százalékától, mely a nyilvános terekben a panaszkodást tekinti a verbális  kommunikáció egyetlen lehetséges módjának. (Vö: „akkoraadrágasáhogyrohadjonmegazorbán”, „azssidócigánybuziktehetnekmindenrű”, „akláriegyordaskurvamegmontaménrégdeahüjefijamnemhalgatrámértedeztmargitkám” etc.) Az ilyen mantrázás hangerővel és testszaggal párosítva valószínűleg még magát Mohandász Karamcsand Ghandit is kihozná a béketűrésből. A Mahatma amúgy ellenezte az erőszakot, de sosem utazott júliusi délutánon a 10-es buszon.
 
Összegezve: legyen április elejétől október végéig tavasz, november elejétől március végéig ősz, a maradék időben meg már lehet bármi.

1 megjegyzés:

  1. Te vagy a napfény az éjszakában, sírva röhögök! (A munkahelyemen, ahol ezt most olvasom. Nagyon zavarbaejtő!)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.