Már megint dolgoznom kell szombaton ( a kizsákmányoló kapitalisták nem elégszenek meg a hét közbeni túlórákkal), de én szombatra akkor is vastag könyvet, meg sok hallgatnivalót, meg valami ragacsos édességet viszek, és csak épp annyit teszek a munka frontján, amennyit feltétlenül muszáj. Aztán tényleg betérek ortodox zsidónak, és ha sabbatkor munkára akarnak kényszeríteni, beperelem az egész bagázst.
Amúgy mindenki azt nyomja, hogy "legalább keresel egy kis pluszpénzt!", azaz lefordítva, két-három szombati műszak révén a reménytelenből a megalázó kategóriába javul a havi fizetésem. Márpedig ennyit nem ér az, hogy lemondjak a szombati későn kelésről meg a reggeli sajtos pirítósról, szigorúan újságolvasás (hétvégi melléklet!) közben fogyasztva.
Nem azért küzdöttek az elvtársak annyit valahol máshol, régebben, a negyven órás munkahétért, hogy az ötvenöt legyen. Kommunista sejtet is alapítok, ortodox zsidó kommunista sejtet, és én leszek a neonácik álma, az ideális áldozat. Mondjuk nem lesz nagy változás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése