Most már tényleg elég volt a melegből, a fene sem
bírja már ezt a hőséget sokáig tovább, valamint. A kutya legszívesebben kimenne
zuhanyozni, ha be tudna mászni a kádba, ha lenne a csap kezeléséhez rendes
hüvelykujja, ha tudná hogy működik, illetve ha nem lenne víziszonya. (De azért
egy hideg vizes szivacs így is segít.)
Rajtam viszonyt a zuhany is csak átmenetileg
segít, eleve izzadós vagyok, plusz kövér, ráadásul fejre izzadok, pontosabban
fejtől lefelé fokozatosan csökkenő mértékben, persze a munka okán a lábam
izzadság nélkül is passzentosan belerohad a munkavédelmi bakancsba, mely télen
ideális viselet, nyáron viszont előzetes a pokolban ránk váró dolgokból. Főleg
a szagélmény okán. A hétvégi szellőztetés ellenére szerdára már olyan büdös,
hogy nem elég egyszerűen kirakni az erkélyre, de az ablakot is be kell csukni, ha
nem akarok álmomban hányni (És nem akarok, ki akarna? Gusztustalan plusz
életveszélyes.) Csukott ablak mellett aludni viszont reménytelen, reggel egy
csatakos csomóvá gyűrt rongy, leánykori nevén lepedő mellett ébredek.
És akkor lehetne pl. zuhanyozni hűs vízben, de
olyan nincs. Van a hidegvizes csapból folyó melegvíz, meg a melegvizesből folyó
forró, ebből kellene a hűset kikeverni, egyelőre nem megy, de a NASA állítólag
már dolgozik rajta, 2045-re ígérnek eredményt. Amúgy mosakodáshoz csak
folyékony szappanom van, kétféle kivitelbe: hagyományos flakonos, illetve
zacskós, ez utóbbi eredetileg hagyományos szappan celofánban, csak a kánikula
hatására sértődötten halmazállapotot váltott.
A reggeli kukoricapehely hideg tejjel, feltéve, ha
előző este nem felejtettem el ellenőrizni, hogy van-e tej a hűtőben, ha ugyanis
nincs, a szekrényből előhalászott, frissen felbontott dobozba én bele nem
iszom. Ekkor lehet enni vajas pirítóst, a vaj percek alatt olvad, a pirítós meg
sokáig marad meleg. Kutyasétáltatás, szemétlevitel, porszívózás, mosogatás,
bevásárlás, hangos beszéd, sűrű pislogás, erőteljes rágás vagy hirtelen mozdulatok, egyszóval bármiféle
fizikai tevékenység után (esetleg közben) az aktuális póló a szárítókötélen
landol.
A munkahelyre menet puhára párolódom a buszon
(saját levemben, kevés fűszerrel), bent pedig ravaszul elhelyezett (és nagy
sokára kikísérletezett) ventilátor-rendszerrel próbálom szárazon tartani magam,
hisz rövidnadrágos-szandálos időben én ugye vastag, kantáros hosszúnadrágot
viselek, plusz ugye a bakancs, a szükséges vastag zoknival. A ventilátor-szisztéma
elég jól működik, nyilván izzadok, mint a vágóállat, csak relatíve gyorsan
párolog, a cuccom meg nagyjából száraz marad. Az persze feltűnő, hogy a folyamatosan
vedelt hideg szóda ellenére a piszoárba alig helyezek el valamit, még jó hogy
nem vagyok élsportoló, mert akkor magyarázhatnám órákig a dopping ellenőröknek,
hogy de tényleg nem megy több..
A ventillátoroktól viszont vörös a szemem mint a
nyúlnak, ez ellen lehet védekezni szemüveggel, de a sima szemüvegem nem jó,
mert távolba nézésre való, nem is hordom folyamatosan, az ipari védőszemüveg
meg rém viccesen áll (bár huzat ellen nagyon hatékony), így munkavédelmileg
ellenjavallt, mert mi van ha bejön valaki és félrenyeli a rágóját a röhögéstől
ahogy meglát. (Megvan a megoldás, az ajtónak háttal kell ülni! Csak akkor meg
az a baj, hogy én kapok infarktust ha egyszer csak valaki mögém lép, mert nem
látom ahogy bejön, és a munkavédelmileg indokolt, unalom és huzat ellen védő
fülhallgatóim miatt nem is hallom. Matt.)
Vagyis az igazi megoldást az jelentené,, ha valaki
betiltaná végre a kánikulát(szerintem
szó amúgy is kutyaszart jelent magyarul), alaptörvényben rögzítené, hogy
a maximális megengedett hőmérséklet hazánkban 25 fok Celsius (és ezt csak borús
idő esetén érheti el), valamint hetente legalább kétszer eljárná az esőtáncot.
Vagy mindezt egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése