Pedig az imént még épp a háborús farm című sorozat ment, ahol pár történész beköltözik egy tanyára, és úgy él, ahogy az angol parasztok a második vilgháború alatt, vagyis rosszul, műpulykával és stikában főzött zugpálinkával. (Ezek a fazonok amúgy voltak már viktoriánus patikusok, meg
A kristálykoponyás műsor amúgy leginkább azt dokumentálja, honnan jön ez az ősi idegenes-világvégevárós szubkultúra kattanása a nevezett koponyák iránt, de közben passzentosan felmondják az összes okkult baromságot, gondolván talán, hogy így a hívőknek is bejön a műsoruk. De engem meg rohadtul nem érdekel, hogyan nem találta meg valami nőszemély a maga kristálykoponyáját, illetve miért hazudozott róla évtizedekig úgy, hogy a végén már maga is elhitte az egészet. Ennyi erővel arról is lehetne félfikciós dokumentumfilmet forgatni, hogyan nem készültek el a nácik a várva várt csodafegyverükkel, nélkülözve az ufóval repkedő szürke idegenek segítségét, akikkel nem találkoztak egyáltalán, vagy mi lett volna ha a Titanic egy jéghegy ghelyett mégis inkábbb a Buckingham-palotával ütközik össze. Csak az már nem tudományos ismeretterjesztés lenne, hanem sima sci.fi.
És egyáltalánÍ: mi a fenének kell egy kristálynak koponya? Mert például nincs is gerince, ami tartaná.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése