Gusztus húsz

Augusztus huszadikán én kérem azt ünneplem, hogy nem kell dolgozni. Sokadszorra. Mert ugye az államalapítás a viktor fényében egyre rosszabb ötletnek tűnik, az új kenyér az nálam tegnapi (mert ünnepnap a kenyérbolt is zárva), az alapkotmánytörvényre meg szót sem vesztegetnék, szarból van az nem gránitból, mondom néktek felebarátaim és egészen barátságtalanok.

De akkor mire jó a gusztus huszadika? Tegnap, szokás szerint, hallgatván az Lánchíd Rádijót, egyetlen hozzászóló sem akadt ’kedvenc’ műsoromban, aki megemlékezett volna arról, hogy ma ő igazán ünnepi hangulatban körmenetelne, szentjobbolna, esetleg újkenyrelene, vagy hogy is kell ezt ragzani. Ők biza kertészimréztek, azaz indulattól elfúló hangon gyaláztak egy világklasszis írót, akitől egy sort sem olvastak, sőt gyanús, hogy húsz éve egy sort sem olvastak senkitől, aki nem fideszes lapnál publicista. Bayerzsoltos alapon viszont nehéz megérteni a világot, a bogárlászlói értelemben vett szívcsakrás szívsebész útmutatásai leginkább a káoszba vezetnek, képzelem milyen vacak érzés lehet egy fidesz-hívőnek (hisz ma ők a legnagyobb vallási szekta kis hazánkban) mondjuk Londonba menni, és látnia, hogy hát bizony, működik a liberális demokrácia, sőt jobban, mit nálunk az autokrácia, bármit is vartyog a Főnök, nagy pálinkás lendületében.

Most viszont gusztus huszadikán az igaz Orbán-hitűek is elbizonytalanodnak kicsit, mert valahogy egy állami ünnep nem eléggé forradalmi, a zsírfejű sem szolgál új harci jelszavakkal, tűzijáték meg már Kádár alatt is volt, igaz a mostani vezér is egyre kevésbé különbözik Csermanek elvtárstól, szóval pörkölt-kisfröccs-tűzijáték az  megvan, ahogy megvolt ’hetvenkilencben is, mínusz vízi- és légiparádé. (Modjuk jövőre lesz Redbullerrész, ha balazuhan valaki a Dunána, vizimentés is!)

Vagyis ma főleg azt ünnepeljük, hogy valakik, valahol szentistvánoznak (nem vagyok katolikus, teszek a szentjeikre), újkenyereznek, mi meg tévét nézünk jól, ünnepi ismétlésekkel.