2014. szeptember 12., péntek

A függetlenség napja

Pár napja úgy nézett ki, hogy Skócia mégis csak elszakad az Egybesült Sirályságtól, ma meg úgy néz ki, hogy mégse, de  a meccs már egy ideje kéesélyes.

Pedig innen nézve nem is kérdés a kérdés, mert oké, van skót nacionalizmus is (bár ami a hazai nacionalistáinknak a az ún. "nemzeti rock", az nekik az ausztrál Mel Gibson, meg a francia Christopher Lambert ilyen amerikai filmekben), bírják a haggist meg a viszkit kockás lepedőkbe csavarva, de ennek az elszakadásnak azért finoman szólva is csekély racionalitása.

Mert ugye a független Skócia nem lenne eleve EU-tag, kezdhetné előlör a cstlaakozási tárgyalásokat (hisz kezdenie kellene valamit UK háttér nélkül), mondjuk nem is biztos, hogy felvennék, kellene gyorsan saját pénz (mert az agol fontot elveszítik), meg át kellene vállalniuk a GDP-arányos államadósság-részt is, anélkül, hogy lennének uniós támogtások, hogy a remélt tengeri olajlelőhelyek mennyit hozhatnak, az meg erősen kétséges.

Plusz tényleg fura lenne, hogyha egyszer csak határállomásokat telepítenének Anglia és Skócia közé, hisz ez lenne az EU egyik külső határa, mondjuk egy nem-schengeni ország felé, de azért lenne útlevél- és vámvizsgálat, meg kölcsönös vegzálás a két ország egymást immár nem igen kedvelő hivatalnokai részéről.

Vagyis érthető, hogy hosszú ideig masszívan vezetett a különválást elutasítók tábora, és tényleg csak egy mindent elsöprő populista kampány tudta szorossá tenni a versenyt. De sértetségből, karriervágyból meg lenületes ködképekből még sohasem született működőképes függetlenség. Elvére a skót öntudattól (ahogy a baszktól, a bretontól vagy a katalántól) még nem lesz több munkahely, jobb infrstruktúra, nemzeti zászlókat lehet lobogtatni, de megenni nem lehet őket. Vagy igen, csak nem elég táplálóak. Tényleg nem értem, afüggetlenségpárti skótoknak miért nem elég a jelenleginél több autonómia, a királynőt meg utálhatják nyugodtan magukban.

Van amúgy skót parlament, skót kormány, skót fociválogtott valamint skót juhász már most is, és ebbe a föderalista irányba lehetne menni tovább nyugodtan.

Persze az is lehet, hogy az egész nem más, mint egy félresikerült zsarolás. Elég lenne a nagyob autonómi a királyság védőszárnya alatt, de hogy ezt elérjék, valami nagyoban kellett mondani. Hangosan kövtelték a függetlenséget, hogy aztán London majd agon több pénzt meg jogkört, de elszabadult a populista hajóágyú, és most már nincs más lehetőség, mint kapaszkodni bele.
(Az mondjuk vicces lenne, ha leválnának, aztán keresnének valami Stewart-házi leszármazottat királynak, ha meg nem akdna meghívnák a trónra Mel Gibsont, ő amúgy is  régi, elkötelezett fogasztója nemzeti italuknak.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése