Ma épp úgy alakult, hogy egy csomó, a hitleri Németországgal kapcsolatos dukomntumfilmet láttam, inkluzíve sok eredeti Hitler-beszéd. És igazán elcsodálkoztam. Mert anno még töri érettségin azt húztam, hogy "A nácik hatalomra jutása Németországban", de az, hogy ez az Adolf milyen nyilvánvalóan közveszélyes figura volt akkor csakelvont elméletlehetett.
Hitler ugyanis beszédeiben/alatt egy nyilvánvalóan paranoid, kissé skizoid személyiséget prezentál (merthogy néha ő maga a németország, ő az oszták), egzaláltan üvöltözik és hadonász, egy hisztis fasz in concreto. Ebben mi vonzót látott milliónyi német??? OK,értem én, hogy elvesztett világháború, weimari köztársaság csődje, meg gazdasági világválság (ebből adódóan: nyomor, éhhalál, jobb esetben is létbizonytalanság), de akkor is. Ha baj van, bízzuk egy labilis személyiségű ragadozóra az államot? Mint az ókori rómaiak, hogy szarban a haza, köll egy diktátor, az majd rendet vág, oszt jónapot? De mi lesz, ha a diktátor nem akar menni, sőt világuralomra vágyik?
Azt hiszem a mai németek, nyilván már nem érintetként, csak a folytonosság okán, a gázkamrák és deportálások embertelensége után, azt szégyellik leginkább, hogy náluk jött létre az a társadalom, ahogy egy Hitler lehetett valaki, ahol milliók tapsoltak, és százezrek szolgálták-imádták a Führert, hogy képesek voltak rá...
És akkor -bár nyilván minden áthallást visszautasítok vállalok - tessenek gondolni Vitéz Kőbányai Lovastengerészre, Rákosi Pajtásra, vagy putyin pincsijére, született Orbán Viktorra. Mert a vitákat ő sem vállalja régóta, inkáb nacionalista és nemigen demokrata, de nem is nacionalista, csak populista, amibe meg belefér a bolsevik tempó, Leninelvtárs módra, meg a szánalmas zsidózás, illetve annak korlátlan eltűrése is. De én nem fogom szégyellni magam e seggfej miatt később sem, én soha nem szavaztam rá, és korlátozott lehetőségeimmel sikoltozom is, a baj csak az, hogy egy ország merül a szarba, egyre mélyebbre, a kövér miniszterelnök miatt, aki meg egyre jobb kedvvel pálinkázik, és szarik ránk. Pont azt, amibe egyre mélyebbre süllyedünk.
Vagyis: orbán nem hitler, manapság nem is lehet az, de egy mussolinivel mintha lassan bepróbálkoza. Pedig elmehetne inkább a francba is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése