Névmágia

Van ez a jelen pártunk és ormányunk által preferált marhaság, hogy bármilyen projektbe kezdenek, annak azzonnal valami rég halott, ismert vagy inkább a „franctuggyaki“ kategóriába tartozó fickóról kell elnevezni. (És soha, de soha sem nőről, hogy is nézne ki az már egy olyan ormány részéről mely kizárólag buta tekintetű, magabiztos, sötét öltönyös férfiakból áll.)

Így aztán a mezei (valamint falusi és városi) állampolgárnak esélye sincs kiigazodni a sok Kukori Béla Terv meg Hüllyeffy Aladár Tasziló Program között, hisz ki az a kretén, aki fejből tudná, hogy például Kukori Béla jelentős megújítója volt a csirkenem-megállapítás módszertanának, a kiegyezés után, Hüllyeffy pedig parkettáncos és ünnepelt strici volt a két világháború közötti Hódmezővásárhely bohém éjszakai életében.

Pedig a sok hangzatos elnevezés jellemző módon csak arra szolgál, hogy elleplezze a nagy büdös semmit, a tényt, hogy a minisztériumi laptopokon pornót néző közhivatalnokok és fideszközeli unokaöccsök a semmiért kapnak nagy pénzt, pontosabban nem a semmiért, hanem azért, mert egyrészt ők unokaöccsök, másrészt ha nem azok, hallgatnak róla, hogy a többiek de mégis, és más oka nincs alkalmazásuknak. Plusz az aktuális szóvivődroid a „kérdezni nem lehet“ típusú, ún. „sajtótájékoztatón“ nagy hangon jelenthesse be, hogy épp most indul a köztéri vécék reorganizációját (micsoda szó!) célzó Hugyos Józsi Toalettügyi Cselekvési Terv, az ellenzék meg szarja össze magát, plusz elmúlt nyolc év!

A terv keretében aztán feláll az Állami Nemzeti Köztoalett Illemhely-kezelő Holding Zrt., igazgatótanáccsal, felügyelőbizottsággal (rögtön mennyi remek álláslehetőség, költségtérítéssel, ahogy azt kell), operatív programokkal és közbeszerzés nélküli megbízásos pályázatokkal (melyeket valami furcsa véletlennek köszönhetően mindig a Közgép nyer meg, esetleg Mészáros Lőrinc valamelyik cége), hárommilliárdos induló költségkerettel, melyet aztán átcsoportosításokkal rendre duplázni lehet, ha kell még néhány Audi vagy Miami tanulmányút.

A pénz nagyrész persze nem vécéfelújításra megy el, pláne nem új vécék építésére, hisz a kiképzőőrmesterek régi mondása szerint, akire rájön a szükség, az krákogja fel és köpje ki. Viszont a működési költségek (irodaház, autóflotta, tanulmányutak, meg rengeteg, haveroktól megrendelt, max. másfél oldalas tanulmány, darabja húsz milláért), meg az imázs- és tájékozatató kampányok („Használj vécékefét! - Kibróbáltam, a papír jobb!“) tévében, rádióban és óriáslakátokon elviszik a keret 99%-át, a maradékból meg kifestenek három budiajtót és vesznek néhány csomag piszoár-tablettát, melyet kisorsonak a közvécék között. Ha addig vakai haza nem viszi mind.

De hát így működött ez már minden Nevesített Projekt ősapja, az első Kormány orbán első Széchenyi-terve idején is, amikor többet költöttek óráasplakátokra a Lajosnál meg nemvállakozó amatőr színészekkel forgatott tévéreklámokra, mint tényleges vállalkozások tényleges támogatására.
Mára ez annyt fejlődött, hogy sok ilyen program tényleg csak kommunikatíve létezik. Attól van, hogy nevet adtak neki, márpedig aminek neve van az tényleg van, legalább is a fejekben. Névmágia és szájkarate, tú in van.