Pöpeczky, a járási szolgabíró békésen csibukozik az ámbituson, amikor futva megjelenik Matykó, a kocsisa (olyan futva, hogy a szerző alig húsz oldalba kénytelen összefoglalni a Pöpeczkyek történetét, Oroszlánszagú Leótól Ferenc Józsefig), és közli, hogy rossz hírek érkeztek a Brindzáról, vármegyeházáról, ahol báró Fasssay (a főispán) nagyon részeg, és a szokottabbnál is korruptabb, le akarja váltani Pöpezkyt, hogy kedvenc szelindekjét, Buksit nevezze ki a helyére.
Erre a szolgabíró kapja a csiklóbőrös kulacsát, és befogat Matykóval, majd elindul Brindza felé, hogy, hogy első vérig ferblizzen becsületbeli alapon a főispánnal, de közben összefut Túróska fogadós urammal, aki megvendégeli éjszakára. (Kriska, a fogadós felesége közben birkát főz mézzel a vendégnek, majd bekapja a legyet, a lovászfiú kerül gyanúba, de ez olyan jelentéktelen történetszál, hogy alig másfél fejezet múlva vége is.)
Reggel aztán Pöpezky végre befut a vármegyeházára, ami postakocsi-állomás és takarékpénztár is egyben, de Pepin bácsi a gondnok megkergeti egy választási szárazkolbásszal (ez választási malacból készül, sok fokhagymával), így a szolgabíró dolgavégezetlenül távozik, lovagias felindulásában pedig elrabolja a főispán lányát, a kis Szopornyicát, remélve, hogy később majd beleszeret, vagy fordítva, és elveszi feleségül elégtételül, akkor már Fassay sem rúghatja csak úgy ki, elvégre család is van a világon. Az ő családjaik mondjuk egy régi kuruc-labanc ellentét miatt (mennyire hazafias a juhtúrós sztrapacska?) nincsenek beszélő viszonyban, de hát ez jó házasság tita, meg a virágmintás étkészlet.
A főispán azonban igen megharagszik, így álruhában belopózik a szolgabíró házába, hogy kikémlelje, amaz hova dugta a kis szöszke Szopornyicát, de a sublótban nincs, sőt a virágos ládában sem, ám keresés közbe megerőszakolja a részeg Matykó, akit elhagyott szeretője, a bögyös-faros Lapcsánka, aki amúgy a szomszéd járásból származik, mielőtt ide szegődött , faköböző volt Nahtkasztli mellett, de nem bírta az erdei életet, pedig sosem érezte magát annyira szabadnak, mint akkor az erdő csendjét hallgatva pipázott, és ne is tudta mi az az ámbitus.
(És így tovább, két köteten belül kibontakozik a végkifejlet, a főispán elveszi Lapcsánkát, Szopornyica apáca lesz a közeli Karamella-kolostorba, de a fogadalom elől megszökik Matykóval, és szőrén üli meg. A szolgabíró meg élete végéig pipázgat az ámbituson, hegyeseket pök, és kedvtelve meséli fantasztikus kalandjait, például amikor látta ahogy a főispánt megerőszakolja egy részeg kocsis.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése