2017. szeptember 30., szombat

Semmise

Megint egész este a Me First adn the Gimme Gimmes feldolgozásait hallgattam, bizonyos dalokat amúgy is csak rock/punk/reggae vátozatban vagyok hajlandó elviselni, de ezek a csávók pont ezt nyújtják, és hát nincs is jobb egy tizenkét órás éjszakai műszak, meg pár ra alvás után, mint a Karma Chameleon-t hallgatni igen sok torzított gitárral, meg amúgy punk módra elővezetve, az úri közönség fokozottabb szórakoztatása végett.

De ma belebotlottam ifjúkorom egyik leggyűlöltebb számának húde szerethető feldolgozásába. Sinead O'Connor Semmise Nem Hasonlítható Hozzádse Nem (Nothing Compares 2 You)című nyavajgásáról van szó, ami kábé arról volt híres, hogy kopasz az énekesnő (pedig nem is Ionesco írta), meg nagyon szomorú a klipben, ahol nagyjából ő látszik, meg ő is főleg.

De ez itt, ez odabasz odateszi magát emberek. (Amúgy a végkimerülés határán már lehetek én is trágár, elvégre stílusértéke van, meg jólesik.)



Zözzef Ogás

A zösszefogás a jövőre nemsokára választásokon igen fontos lenne, mer' különben marad a felcsúti ramszesz, a sörhasával meg a globális paranoiájával (miszerint mindenki hülye csak ő a helikopter, ezért aztán üldözi a soros globális Soros-hálózat hatalma), márpedig nála még a bárki is jobb lenne. Feltéve ha a bárki nem volt szkinhed, nem ült pedofíliáért és nem ölt meg senki, ez esetben a felcsúti a kisebbik rossz, de csak ebben az esetben.

Most viszont ott tarunk, hogy az ellenzéknek kábé annyi esélye van, mint egy fikusznak a kutyaszépségversenyen, és ez nem csak a pártvezér és kancellár hibája, mert ugyan ő személyesen szabta át a választási törvényt a virsli ujjaival saját magára, ami nem lehetett egyszerű, tekintettel szalonnára borozó, és eképp egyre piknikusabb alkatára.
De mellette azért az ellenzék is tett arról, hogy nagyjából annyira higgyük el neki(k), hogy az ország - inkluzíve mi magunk - sorsának jobbítását akarják, mint az ezotévés jósnak, hogy pont most küldi a pénzenergiát, hisz azt láttuk hogy nagy dumáik vannak meg jó öltönyeik, de a szemükben valahogy nem látjuk lobogni a hazáért tenni akarás eszelős tüzét.

A szomorú heylzet az, hogy a legtöbb ellenzéki "politikus" elsősorban a nárcisztikus exhibicionizmusát akarja kiélni médiafelületeken (mert naná, hogy tetszik magának, de pont ezért meg kell mutatnia elbűvölő önmagát a köznek is), másfelől szeretne valami jó állást legalább pár évre. Ilyenkor a legjobb parlamenti képviselőnek lenni, de megteszi valami felügyelőbizottsági állás is, elvégre ha muszáj, az ember elnyomorog havi félmillióból is (plusz költségtérítés!), aztán majd leget építkezni a a kétezerharmincvalahányas választásra, addigra csak elviszi a sok fideszkádéenpés pálinkázó, pörköltzabáló tokanövesztőt az infarktus, aki meg marad az a kósalajos esetleg, de őt egy alacsonyabb evolúciós szinten álló ázalékállatka is lenyomja egy miniszterelnök-jelölti vitában.

Nekem viszont nincs ennyi időm várni, én a felcsútitól nem kihalásos alapon szeretnék megszabadulni, hanem lehetőleg a demokratikus választás, meg bírósági főtárgyalás segítségével, ahol például igen jól mutatna rogán gyepűvezető bajtárs meg lőrinc barát társaságában.

Lassan tényleg úgy vagyok vele, mint Churchill Sztálinnal, miszerint hogy ő Hitler ellen még az ördöggel is hajlandó összefogni, miközben saját konfliktusaikat nem sokkal később hidegháború néven kezdték lejátszani, de abból nem lett harmadik világháború, mert azzal minden fél tisztában volt, hogy azt a harmadikat atomfegyverekkel játszanák le ugyan, ám a negyediket már kövekkel és botokkal. Az meg senkinek sem hiányzott.
Most viszont még hidegháború sem várható a korábbi szövetségesek között, jó eséllyel az utolsó pillanatban sem vennék észre, mennyire esélytelenek, valahol olvastam egy szellemes kommentet, miszerint ezek a zuhanó repülőn is nekiállnának ejtőernyőt keresni, esetleg valami online pilóta-tanfolyamot, még gyorsan,hátha mégis. Miszerint esetleg talán. Elvégre egy zuhanó repülőn nincsenek ateisták.



Szóval a fecsúti keresztapát is le kellene sakkozni a tábláról, bár az ördöggel itt nem biztos, hogy össze kéne fogni, már amennyiben az ördög a Rosszabbik nevű párt, mert ott mondjuk van volt szkinhed, meg "pistának jó lesz", meg magyar gárda. (Tényleg, a pillanat, amikor usztics mátyás egykori színész végleg és visszavonhatatlanul ostoba seggfejnek mutatta magát a nyilvánosság előtt büszkén, pincérmellényben és piros-fehér csíkos terítővel a nyakában, az jobb volt mint a legnézhetőbb Angyalbőrben epizód, pedig abban meztelen nő is volt, meg Bodrogi Gyula.)

Szóval tessenek kedves ellenzékiek valami olyan szövetséget összefogni, amire esélyesként szavazhatok, mert ha marad ez a mostani baromfiudvar, én kénytelen leszek faszt rajzolni a szavazólapra, vastag piros filccel, csak hogy kicsit én is a népfelség részének érezhessem magam.

2017. szeptember 28., csütörtök

Tizenhat tonnát rax

Az a legjobb, mikor az éjszakás műszak még tizenkét órás is, éjfél körül kis híján horkolva borulok az asztalra, gyűlölök mindenkit aki épp az ágyában alszik, és reménytelennek látszik, hogy kibírom reggelig ájulás nélkül. Aztán valahogy csak elmegy az idő, szokás szerint fél hétre (mire hazaérek) átesek a holtponton, és nem arccal zuhanok az ágyba, hanem itt írogatok, kicsit fáradtan, de még nem igazán álmosan.

És elvileg az lenne a terv, hogy ma is bemegyek hatra, de majd meghányom magamban délután, ha elég gyűröttnek érzem magam, pihengethetek akár este nyolcig is, ráérek majd utána készülődni, de ha megyek be kell szereznek valami ennivalót is, mert amikor a múltkor itthon hagytam a bekészített lecsót, kénytelen voltam sósmogyorót vételezni vacsorára az automatából, némi tejeskávéval, de a ropi meg a mogyoró valahogy nem tűnik valódi főétkezésnek, bár a túléléshez nagyjából elég. Elvégre nem vagont rakodok, hanem nagyjából excel-táblákat töltögetek ki meg mindenféle alkatrészek QR-kódjait csipogom le kézi készülékkel,félúton egy raktáros meg egy pénztáros között, illetve csiptetős mappával fontoskodom szerteszét.

És amikor végre hazaérek, benyomok egy nagy tányér natúr kukoricapelyhet tejjel (ha nincs itthon tej, nekem jó szárazon is, de boltba nem megyek), vicces kutyás videókat bambulok a neten, miközben megállapítom, hogy a vicces kutyás videók egy jelentős része sima pornó lenne, ha kutyák helyett emberek szerepelnének benne, de hát a szexelő kabócákat sem tekintjük pornográfiának, bár emlősök esetén azért már karcolja a határokat nyilvános dugás. Ez persze mellékszál.

Most viszont tényleg úgy érzem magam mint a dalbeli tizenhat tonnát rakó Ésmennyi Abér (milyen hülye név lenne, tényleg), úgyhogy vízszintesbe helyezem magam, az ágyból amúgy is pont rálátni egy alvó ékszerteknősre, csak úgy motivációképpen...

2017. szeptember 26., kedd

Mér' én?

Megint rohadt éjszakás műszak, megint rohadtul nem aludtam nap közben, soroljam még mi a rohadt???

Négy hét múlva sem lesz sok alvás, csak akkor megyek a reptérre, hogy kialvatlan lehessek Londonban, odáig meg valahogy túlélek, morgolódva főleg.

Ilyenkor nincs az a kormánypolitikus, aki felhúzhatna, elég a magam baja, az éjszakázás eleve magányos műfaj, hozzám képest mindenki rosszkor pörög meg alszik, én meg akkor bírnék a legnagyobbat szunyálni, mikor pont indulnom kell...
Francba...

2017. szeptember 23., szombat

Akolmeleg

A "nemzeti" "közszolgálati" egyetem egy hallgatójára nagyjából négyszer annyi közpénz jut, mint egy átlagos hallgatóra máshol. Márpedig az egyetemek tele vannak költséges képzésekkel, mert mondjuk orvos, vadászpilóta, agrármérnök de még informatikus is sok pénzért lesz valaki, mondjuk a bölcsészek meg társadalomtudósok talán a kivételek, ott a közvélekedés szerint elég egy tábla meg egy kréta, bár aki ilyet közvélekedik, az nyilván nem hallott még a régészekről például.

Egyébként ezt a marhaságot annyira véli a köz, hogy mikor én voltam egyetemista, öt évig nem tudtam hogy néz ki az épület amibe naponta járok, mert a Szociológiai  Intézetet egy markáns cölöp állványzattal támasztották körbe, elhasználva rá egy kisebb erdőt (na ennyit az olcsóságról), úghogy csak képekről tippelhettünk, milyen is a hely kívülről, meg megnézhettük évekkel később, mikor az Andrássyról nevezett szegény iskolanővérek német nyelvű egyetem költözött oda, akkor hirtelen lett pénz a felújítására. Addig is érdekes élmény volt a nagyelőadónak használt bálteremben ülni, ahol  barokkos nagy tükrök meg a kristálycsillár mellett a linóleumpadló meg a kopott iskolai padok adták a kontrasztot, vagy talán nem is olyan nagyon, mert az egésznek volt egy sajátos fílingje, nevezetesen egy főúri palotáé, amit a bombatámadás meg a hadikórháznak használás után  részeg kőművesek meg tetőfdők gányoltak össze úgy, ahogy. Nem csoda hogy össze akart dőlni.

Nade. Azzal együtt, hogy a bölcsészcsinálás sem olcsó, tényleg jellemző, hogy a pártvezér és kancellár pont egy ilyen katonai-rendőri egyetemet lájkol milliárdokkal, mint ahogy az is logikus, hogy minden állami tisztviselőt (kiket ma már naná hogy nem köztisztviselőknek, hanem kormánytisztviselőknek hívnak, csak hogy mindenkinek világos legyen, hogy a köz helyett kit is szolgálnak) itt kell képezni, elvégre a jó állami hivatalnok az amolyan kormánykatona, fegyelmezett zsoldos, és öltönyben is vigyázban áll. De nem kötelességből, szívből csupán, a fegyelmezett hivatalnoknak merevedése/nedves bugyija lesz bárki társaságában helyettes államtitkártól felfele, az önállósága pedig alatta marad az irodájában vegetáló fikuszétól, mert az legalább valahogy jelzi, ha fény és/vagy vízhiánya van.

És az ilyen derék és lojális alattvalókat, meg parancsra ugró tányérsapkásokat képző egyetem minden pénzt megér (nekik), elvégre a főnök láthatóan szeret egyenruhás sorfal előtt vonulgatni, meg az ottani rektor társaságában még ő is okosnak érezheti magát, szóval ez a pártszolgálati egyetem egy olyan remek szemétdomb, ahol megbízhatóan ő lehet a kiskakas, neki arra van az akolmeleg. Ott aztán garantáltan kuss van és heves bólogatás, ami azért kell az ember önbizalmának, hisz nem lehet mindennap fideszes frakcióülés, hol ugyanez a hangulat, csak szolgálati audikkal katonazenekar helyett.

Akiből nem lesz rendőr, katona vagy vadakat terelő kormánytisztviselő, az még mindig lehet bakancsos, olajos kezű munkás (legalább is a felcsúti így képzeli a munkásokat, és nem mondjuk teszkós árufeltöltőnek), őt ugyan munkaalapú társadalmilag hagyják az út szélén, de a közmédia meg arra van, hogy ennek ellenkezőjét elmagyarázza, pontosabban elmagyarázza benne a sok kormánytisztviselő, aki már idegi alapon fideszes. Na pont ez ér meg nekünk minden fillért, meg annak az átlag négyszeresét is.

2017. szeptember 20., szerda

A nemzetközi helyzet fokozódik

Ma nem dolgozom. Elsősorban szeptember 20. tiszteletére, hisz jeles nap ez is, 1187-ben Szaladin e napon kezdi meg Jeruzsálem ostromát, 1870-ben ekkor ért véget a porosz-francia háború,1929-ben levetítik az első hangosfilmet Budapesten és 1990-ben ekkor ratifikálják Németország újraegyesítését. Valamint - elképzelhető, de nem biztos - Büdös Lajos konyhafőnök egy szeptember huszadikán találta fel a felöntött pörköltalapra épülő gulyáslevest, a BKV-nál is pont ezen a napon vezették be az izzadsággenerátor kék nejloninget, és ilyentájt lehetett, hogy valakik (elég sokan), valahol a harmicas évek elején Németországban a homlokukra csaptak, hogy "Tökös gyerek ez az Adolf, asszem rá szavazok..."

Valójában persze minden világtörténelmi párhuzam ellenére azért itthon csépelem a billenytűzetet, mert valami cseh beszállító nem szállította be a beszállítanivaló alkatrészt, így a kizsákmányolt proletariátus ma délelőtt nem termel autóipari biszbaszt, minek következtében nekem meg nincs mit minőségellenőriznem, avagy mindenki marad otthon, majd később ledolgozzunk.

És hát a ledolgozás az remek dolog, jövő hétre már eleve három tizenkét órás mókázást tervezek öt napra, mit mondjak, alig várom, nincs is jobb mint tizenkét óra a légkondiszárította neonfényben, nagyrészt egy monitor előtt, demost tényleg elviszem a tabletem, hogy szabad perceimben olvashassak vagy halgathassak valamit, mielőtt bedugnám a fejem a lézerhgesztőbe.

De igazából az van, hogy muszáj, mert valahol mínusz tizenóránál járok (mint amúgy elég sokan), és az nem használ az ember fizetésének, ha újabb mínuszokat hoz össze, önhibájám kívül, mert a csehek nem szállítanak. Persze mit is várhat az ember egy olyan népségtől, amelynek az országát Bohémiának hívják, Hrabalt meg az iható sört adták a világnak. Hát tudnak az ilyen bohémek rendes érintkezőket gyártani, pláne határidőre? Na ugye.
Szerintem rendeljünk inkább sört tőlük, meg knédlit, legfeljebb majd nem autóipari izéket gyártunk, hanem ételkiszállítást vállalunk, minden adag szószos knédlihez (sörrel) ajándék savanyúkáposzta jár, azt beszállíthatom én is, tele vele  a hűtőm és nem fogy az elvárt tempóban.

És akkor a munkanélküliség nem kérdés többé, csak távoli lehetőség. Így az érlelődő lokális proletárforradalom is elnapolható, egy időre.

2017. szeptember 16., szombat

Gonoszt birizgálni

Délelőtt elhaladtam a megyei könytárba, kivettek egy csomó sci-fit, meg a kiárusításban vettem társadalomtudományi alapművet is (elvégre lelkem mélyén még mindig egy értelmiségi sznob vagyok), Petrának összegumiztam néhány filmplakátot, aztán indultam haza. A buszmegállóban viszont azt írta ki a kijelző, hogy két perc múlva jön valami, ami elvisz hazáig, úgyhogy megvártam, elvégre az újra csöpögni kezdő esőben nem tűnt jó ötletnek a plakátokkal a hónom alatt hazáig sétálni. (Mellékszál, de mi a vihar az a „hón“, csak azt tudom mi az ami alatta van... Vagy hogy hol...)

Nade a buszon olyannal találkoztam, hogy ha origos „újságíró“ lennék, azonnal színes-szagos riportot kerekítenék belőle, mert feltűntek minden kormánypárti hecclap kedvencei, a migránsozó nyugdíjasok. (Akiknél ma csak a jobbikosoktól rettegő nyugdíjasok a népszerűbbek.) Volt ott minden,  ugyanis szerintük a határainkon szakadt hordák állomásoznak, csa arra várva hogy áttörhessék a kerítést, egyébként is, az egyik néni látta a rádióban, hogy valaki halotta, hogy ezeknek kilencven százaléke nem tud sem írni, sem... ööö... olvasni, legalábbis így írta a tévé. (Innentől lehet sejteni, hogy a néni a tévéjét még 1978-ban a magyaregyre kapcsolta, és azóta sem néz mást, arról meg nem halott, hogy hamvas lánysága óta több rádió is van a Kossuthon kívül. Az internet meg nyilván valami soros-izé, ahol pornó van meg bombareceptek, meg zsidó propaganda...)

catoonmovement.com

És persze ártunk és ormányunk „kampányai“ után nem csoda hogy itt tartunk, de az aszalt fejű fogatlan bácsi a muslincamintás zakójában, meg a gurulós szatyorhoz rögzített lángvörös bongyorhajú néni (tényleg, miért van minden néninek bongyorhaja, illetve miért gondolják, hogy a célkavörös az felettéb természetes?) olyan precizitással mondták fel a fideszkádéenpé egyujjas agyú üzeneteit, mintha tényleg lenne bármiféle tudásuk vagy kicsit is megalapozott vélményük a kérdésről.

Pedig ők csak abban a virtuális világban hisznek, amit a média eléjük pakol, nincsenek már referenciáik a dolgok állásáról, illetve azt hiszik, hogy a média maga a referencia, amit kinyomtatnak az újságban meg bemondanak a tévében az úgy van és kész, nincs mit nézelődni tessenek továbbhaladni. Ami persze már 1978-ban sem volt igaz, sőt pont annyira nem volt igaz mint ma, de ha évtizedekig elvoltak a hülye propaganda alernatív valóságával, akkor most ebben érzik magukat otthon, az a jó, ha jön a pártvezér és kancellár, kijelöli az ellenséget, meghirdeti a harcot, aztán lehet szurkolni mint egy focimeccsen, és lehet fröcsögve hőbörögni a buszon, pont mint mikor a fradiemtéká meg a vasas a téma a honvéd-szurkolóknál.

Pedig mndenki tudhatná hogy kormányviktor orbánfő és csatolt részei a valóság ellenében beszélnek, megállíccsák brüsszellet, a sörös-tervet meg a migrációt, bár ez utóbbit eddig nemigen sikerült, hisz ahhoz túl sok magyar él Berliben, Londonban vagy bárhol Európában. Ha már itthon Európa legaláb is zárójelbe került az oroszokhoz, azeriekhez és hasonló valóban félázsiai diktatúrákhoz képest.

De a buszon idáig nem jutnak el, pedig viszolgag hosszú az útvonala, ráadásul a 13-as járat. Balsors akit régen tép...
És innen a cím, ha valakinek nem esett volna le:


2017. szeptember 13., szerda

Oltási marhaság

Azt olvastam a 444.hu-n, hogy Esztergáylhorvátiban helyi rendeletet hoztak arról, hogy menekült csak akkor nyaralhat náluk, ha bemutatja az oltási könyvét. (Most elegánsan ugorjuk túl azon, hogy tegye fel a kezét akinek egyáltalán van bemutatható oltási könyve, nálunk csak a kutyának volt ilyen.) Alkotmányellenes persze az egész, de jellemző, nálunk is a sarki kisbolt eladói elsősorban a nemzetközi iszlamista hálózat terrorfenyegetésétől rettegnek, és csak másodsorban attól hogy lehányja őket egy lokális részeg, vagy a kassza tartalmát követeli egy betépett tinédzser, egy tűzőgéppel fenyegetődzve.

Szerintem ugyanakkor a frász sem akar eszergályhorvátiban nyaralni, valamint helyi képviselőtestület ezt a marhasgot megszavazó tagjai hülye faszok, nemtől függetlenül, de ez legyen az ő bajuk, ha már úgysem akar ott nyaralni senki. (Az egész amúgy abból indult, hogy egy osztrák orvosnőnek van ott egy parasztháza, amit felajánlott erre a célra a Migration Aid-nek, mely mint tudjuk egyszerre dolgozik a Sátánnak és Sorosnak, már ha a kettő nem ugyanaz, hisz mindkettőnek S-el kezdődik a neve, és biztos nem véletlenül ugyanannyi betű.)

Azonban a derék helyi bunkók helyében én nem állnék meg itt, betiltanám a bűnözést (vagy az már be van?), a fenyőillatot, a vaníliapudingot, de elvárnám a faluba érkezőtől az ápolt arcszőrzetet, a téligumi-szettet valamint a legalább alapfokú szlovén nyelvvizsgát, ezeknek is van annyi értelme mint oltási könyvet követelni. És tényleg, a fogorvosi leleteket csak úgy el lehessen sumákolni?

Egyszerűbb lenne ha hadat üzennének az Egybesült Államoknak, vagy az Ejrópai Unijónak, bár az nem teljesen világos, hogy ott pontosan kit is kellen felhívni egy ilyen ügyben, így ha tényleg tenni akarnak valamit, rohanjanak le egy másik zalai falut, és csatoljanak el tőlük legalább egy félszigetet, ha kell rendeletileg. Ha már így belejöttek.


2017. szeptember 12., kedd

Helyette

Fél délután írtam valamit, amit egy rendszerhiba eltörölt. És már senki sem tudja meg milyen vicceset/ lényeglátót / okosat írtam volna, valami politikai sorosozós ostobaság kapcsán, de innentől állíthatom, hogy állati jót.

Ámde órákkal később már a francot sem érdekli, hogy valaki szerint Kezdődik a Soros-Terv, pont most, pont itt, csak nekünk, én már inkább aludnék egy jót, elvégre négykor kelek, hajnalban naná.
Márpedig négykor kelni egyetlen esetben indokolt: ha az ember űrhajós, és feltétlenül nem akarja lekésni a Discoveryt, vagy az Apolló Kurvsokat. Minden más esetben csak a kapitalista kizákmányoláson alapuló kapitalista kizsákmányolás lehet az indok, vagy ha az ember csaja anniyra mánikákus, hogy négykor már kizavarja a reptérre, mert olyan nincs, hogy ő pár órával később érjen Londonba.

A második eset persze igazán tolerálható. (Pláne ha hagynak aludni a gépen.)

2017. szeptember 8., péntek

Húde

Hú de nem írtam semmit már napok óta, főképp azért mert éjszakázom, de nem egy mulatóban, hanem amunkahelemen, így aztán nap közben aludni próbálok, elég reménytelenül amúgy, ez a nappal aludni nem az én műfajom,  mikor fél hét körül hazaérek már két órája túl vagyok az aktuális holtponton, aztán zizegek fel salá, mint most.

De persze az is lehet, hogy az észak-koreaiak sugároznak be atommal direkt, szerintem a teknősöm lehet a beépített ügynökük, bár az nem világos, mit is akarnak tőlem, de végül is stratégiailag fontos akkumlátor-izéket gyártunk a BMW-nek, és meg már igazi ipari titkok tudója vagyok. Például hogy a nagyon ergonomikusnak kinéző gurulós irodai széken is fáj az ember háta, vagy hogy az étkezőben a jobb oldali mikóban érdemes mikrózni, és kifejezetten  jó a kávéautoamta, hallani ahogy tényleg frissen őröl.

De most aztán tényleg megyek aludni, mert a tegnapi három-négy óra alvás után büntetés volt az éjszaka, ha viszont most vagy soha van (márpedig nyilván), akkor vagy alszom végre egy jót, vagy éjjel simán összeesem, és a sürgősségin kezdem a szombatot. Kár hogy kisütött a rohadt nap, bár ahogy mélán elnézek balra, látom hogy van nekem sötétítő függönyöm is. Tudam persze eddig is, csak nem sejtettem, elvégre elég hogy felraktam azt a függönyt, még észre is vegyem?
Nu, jóéjt, úgy is mint kellmes délelőttöt.

2017. szeptember 4., hétfő

Mindjárt nemsoká

Kellemesen huszonkevés fok van, az ég ízlésesen borús, bár a fák levelei még bosszantóan zöldek, de végre jön valamiféle ősz, ami nekem a kedvenc évszakom, amikor veszélytelenül hordhatok kockás zakót, merenghetek z elmúláson, és be lehetek sózva, hogy mindjárt London.

Mert az egy igen szimpatikus gondolat, hogy jövő hónapban már mehetek Londonba, és ha Petra intéz valami szállodát, még hajléktalankodni sem kell (mert ha pl. én veszek repülőjegyet, akkor tuti elnézem az időpontot, és hajnalig ázunk az Oxford Streeten, mert reggel nyolckor indul a gép este nyolc helyett), amúgy én maradnék a szokásos hotelnél, de nyitott vagyok újabb pakisztáni portásokkal megismerkedni.

Az viszont vicces, hogy már nem múzeumokkal meg holmi kulturális látnivalókkal tervezünk, hanem az a fő kérdés, mikor melyik étterembe/pubba menjünk (libanoni, indiai, fish&chips a Black Prince-ben, cornish pasty a Waterloonál és talán valami pizza a Pizza Expressnél, mert csak, jó a pizzájuk, állati jó). Vagyis öregszünk reménytelenül (Petra mindjárt harminc, bár időnként elkérik a személyijét ha egy sört akar venni), megyünk persze a National Gallerybe, meg kell nézni vigyáznak-e még a kedvenc Turner-festményeimre, színház most nem lesz, de mozi esetleg, viszont valóban sülthalba, falafelbe meg paneer subjiba fektetjük a pénzünk, de hát az is hülye aki Londonban nem kajál jókat, a város gyakoraltilag erre van optimailzálva. Meg a szitáló esőre, ami sokkal, de sokkal szimpatikusabb az agyforraló napsütésnél. Tegnap láttam egy útifilmet Dorsetről, ahol általában borult az ég, gyakran esik, és igazán sok a köd, asszem imádnám.



2017. szeptember 3., vasárnap

Kozagaha

Na ez volt az a szám, aminek eszembe kellet volna jutnia a Dzséjésnéma Bob kapcsán, de mégse. pontosabban tudtam, csak nem gondoltam, avagy nem jött elő az aha-élmény, és itt nem a méltán semmibe vett norvég popzekarra gondolok.

Amúgy a dal vagy harcos kiállás a magunkat fűvel szétcsapás mellett, vagy ironikus antidrogista petíció, ezt már régebben sem tudtam eldönteni (e helyütt sem), és szerintem egyszer már volt itt is, de rohadt lusta vagyok hat év bejegyzéseit átnyálazni, inkább kétszer, mint egyszer sem:


Emmanuel Goldstein

A pestisrácok (szerintem persze prosti srácok, mert pénzért szopják le a fideszkádéenpét) azon lelkesedik, hogy ámerikában petíciót indítottak a fehérháznál a Soros ellen, aki gonosz, és áskálódik valamint soros, és már hetvenezren aláírták. Hogy soros az soros, és egy sorost ugye mégse, hisz pont azért soros, mert soros.
Na ja. Egy közel háromszázmilliós országban nem hetven, de hétszázezer agyhalottatt is össze lehet szedni, sőt még annyit is hogy egy trumpli-jellegű ősbunkó pénzcápát is elnökké lehet választani általuk (tényleg, ugye még mindenki emlékszik Daböljú Bushra, a csekély értelmű medvebcsra?), de erről tényleg nem Soros tehet. Ő egy filantróp pénzcápa, a gonosz kapitalisták között még azon kisebbség tagja, akinek van némi lekiismerete, nyilván ezért lett ő a főellenség a pártvezér és kancellár úgynevezett „politikájában“, mert valljuk be, a sorosozás az nem politika, nem kormányzás, az csak szimpla uszítás, valahonnan az ötvenes évekből, és az az értelme hogy elterelje a figyelmet az előbbiek hiányáról. Két perc gyűlölet volt még Orwell 1984-ében, két év gyúlölet van nálunk, eddig. (És innen a cím, ha valakinek nem esne le.)

Szóval amikor a prosti srácok örülnek hogy az ilyen teapartys alt-right arcok odaát is lelkesen sorosoznak, akkor igazolva látják az itthoni sorosozást, hogy lám-lám, ámerikában is pont ez megy. Pedig én naivan azt hittem eddig, a hazai szélsőjobb (a fideszkádéenpé) pont utálja ámerikát, ami ott történik az csak eleve utálatos lehet, hisz az igazi dolgok, a Nagy Világmegfordítás az Moszkvában zajlik, ahol vlagyimir vlagyimirovics Őfaszkalapsága dolgozik épp  a világ legkorruptabb diktatúrájának nagy művén, miközben trump elnök le se szarja a felcsúti Ramszeszt.

De persze ha a tengerentúli ostobaságot épp Soros felé fújja a bolond lyukból a szél, akkor rögtön nagy hívei lesznek az ottani demokráciának a fideszes prostik (inkluzíve fidelitász, meg békemenet, meg kádéenpé, bár ők épp lombikbébiznek a szoknyás agglegények egyházával), hiába, így megy ez, ha az embernek elvek helyett jobbára csak érdekei vannak, meg számlatömbje. 
Isten óvja a kiránynőt (izé.. a cárt), és az ő fasiszta rezsimjét!