Az a legjobb, mikor az éjszakás műszak még tizenkét órás is, éjfél körül kis híján horkolva borulok az asztalra, gyűlölök mindenkit aki épp az ágyában alszik, és reménytelennek látszik, hogy kibírom reggelig ájulás nélkül. Aztán valahogy csak elmegy az idő, szokás szerint fél hétre (mire hazaérek) átesek a holtponton, és nem arccal zuhanok az ágyba, hanem itt írogatok, kicsit fáradtan, de még nem igazán álmosan.
És elvileg az lenne a terv, hogy ma is bemegyek hatra, de majd meghányom magamban délután, ha elég gyűröttnek érzem magam, pihengethetek akár este nyolcig is, ráérek majd utána készülődni, de ha megyek be kell szereznek valami ennivalót is, mert amikor a múltkor itthon hagytam a bekészített lecsót, kénytelen voltam sósmogyorót vételezni vacsorára az automatából, némi tejeskávéval, de a ropi meg a mogyoró valahogy nem tűnik valódi főétkezésnek, bár a túléléshez nagyjából elég. Elvégre nem vagont rakodok, hanem nagyjából excel-táblákat töltögetek ki meg mindenféle alkatrészek QR-kódjait csipogom le kézi készülékkel,félúton egy raktáros meg egy pénztáros között, illetve csiptetős mappával fontoskodom szerteszét.
És amikor végre hazaérek, benyomok egy nagy tányér natúr kukoricapelyhet tejjel (ha nincs itthon tej, nekem jó szárazon is, de boltba nem megyek), vicces kutyás videókat bambulok a neten, miközben megállapítom, hogy a vicces kutyás videók egy jelentős része sima pornó lenne, ha kutyák helyett emberek szerepelnének benne, de hát a szexelő kabócákat sem tekintjük pornográfiának, bár emlősök esetén azért már karcolja a határokat nyilvános dugás. Ez persze mellékszál.
Most viszont tényleg úgy érzem magam mint a dalbeli tizenhat tonnát rakó Ésmennyi Abér (milyen hülye név lenne, tényleg), úgyhogy vízszintesbe helyezem magam, az ágyból amúgy is pont rálátni egy alvó ékszerteknősre, csak úgy motivációképpen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése