Fejben dől el

Holnap már megint forr a dalom, vagyis a dalom évfordulója forr (bárhogy is kell azt),már megint egy nemzeti ünnep ami nem sokat jelent a többségnek. Vagyis nem azt, amit épp jelenthetne, mert hát igazából nincs közünk már a történelemhez, az valami ami az iskolai tankönyvekben van, küzdjenek meg vele az iskolások. nekünk az számít, ki lesz a forma-1 világbajnoka, honnan lehet a legjobb pizzát rendelni és mikor döglik már végre a hőn utált szomszéd, lehetőleg a neve napja előtt. Az ilyen forradalmak meg arra jók, hogy elhízott politikusok öblögessenek méretes baromságokat, az meg kinek hiányzik, mint nemzeti ünnep. Mindenki csak párhuzamot von a korábbi forradalom hősiessége meg a saját frázisai nagyszerűsége között, elvégre ők az igazi örökösök, a folytatók, a láng őrzői, szemben  többivel, akik a haza ellenségei, akikkel szemben ma is forradalmi módon kell megvédeni az amit.

Mondjuk nem csoda, hogy ez a fajta "ünnep" a francnak sem hiányzik. Ha a forradalom fejben dől el (remélem nem az enyémben, egy forradalom elég nagy dolog, a fejemben meg nincs túl sok hely, mert ilyen agy, meg hasonlók..), akkor logikus hogy örülnek a népek a munkaszünetnek,meg rendelnek pizzát, és a nagy und méltóságteljes megemlékezés helyett megtekintik a Dögös sunák 3 vagy a Pokoli terrorhajsza 2 című filmalkotást, esetleg e kettőt egymás után. Mindkettő igen forradalmi persze, már ami a szarságot illeti, de hát az is valami, ha az ember mer szabad lenni Bergmantól meg Fellinitől, és elmegy az ócskaság legvégső határáig, ehhez ráadásul géppisztoly sem kell.

Az efféle állami ünnepek elég tartalmatlanok az átlagos felhasználók számára, mint ahogy mondjuk 'gusztus huszadika is (elvégre ki érzi magát megszólítva valami nagyon kora középkori király által?), de legalább van tűzijáték, holnap meg az se nem lesz, csak beszédek által elkövetett szellemi környezetszennyezés. És miközben karácsonykor  sem valami fazonra emlékezünk, aki kétezer éve született, hogy később felszögezzék egy fára, hanem lazulás van, kaja-pia meg ajándékok, de legalább van családi program, meg hagyományok, úgy október huszonharmadika is akkor lehetne igazából ünnep, ha lenne tűzijáték vagy legalább valami tradíció mögötte. Mondjuk családi vacsora, jegyre vett parizerből, de ehhez persze idő kell, hagyományokat nem lehet utasításra csinálni, meg talán még van pár évünk a következő jegyrendszerig.

Amúgy tényleg nehéz ráhangolódni az aktuális ünnepre, egyfelől mert nekem, középkorúként semmi személyes közöm hozzá (a politikusi "beszédek" meg ugye eleve a trash kategóriában indulnak), anyám is kétéves volt akkoriban, nagyszüleim, akiknek még voltak emlékeik róla, meg már nem élnek.

Plusz nem érdekelnek igazából a "nemzeti" ünnepek, hogy kultúrák és hatalmak épp  mikor hol estek egymásnak, az nekem másodlagos. Asszem emberiség mégis csak egy van, és az igazán érdekes, hogy állunk a galaxisban? Hogy állunk a teremtő felől nézve, már ha van olyan? Mert ebből a perspektívából belegondolva, oly mélyen lényegtelen akár több száz év emberi konfliktusainak összessége, mint a légyszar az 1936-os naptáron.

Asszem nálam fejben így dől el a dolog.