A népmesékkel az a bajom, hogy túl messzire van már tőlem a népinek nevezett paraszti kultúra, népdalostól, meséstől, hímzett falvédőstül, egy lakótelepi csávónál meg eleve más hiánybetegségek bírnak összejönni, így a problémák sem közösek. Tőlem mégis azt várja valamiféle magát többségnek gondoló sokaság, hogy identitásom alapvető része legyen valamiféle subás-furulyázós-legkisebb királyfis kultúrkör, mikor én már kiskamaszként is pankrációt néztem a sky channelen, és mondjuk tizenkét évesen nekem igenis a Transformers volt a népmese, funkcionálisan.
Kinőttem naná, ma is inkább Oscar Wilde-t olvastam angolul, meg némi gazdaságszociológiai szakirodalmat, de a népi kultúra az az aktuális népé, nem a százötven évvel ezelőttié. Ha már nem vágunk disznót a harmadikon, de tudjuk mi a Halloween (bár engem mondjuk nem érdekel), akkor nem megtagadjuk a hagyományokat, csak vannak sajátjaink. Ismerek falusi kamaszokat, akiket érdekelnek a traktorok,a szántás, a lótenyésztés meg a tehenészet, de a bigmeket a mekdonalszban veszik, és nem, nem puhítják nyereg alatt. És hasonszőrű ír kamaszokkal fészbukon kommunikálnak angolul, mert nekik ez a természetes, nem a csűrdöngölés. Nem mintha nem férne össze, de minek.
Néhányszor próbálkoztam a hagyományosnak gondolt népi kultúrával, de nem ment, nem a legkisebb királyfi hanem Luke Skywalker volt a minta, nem a Sejhajj-babám, hanem a Queen, nem bográcsos pörkölt, hanem egy rendes olasz pizza.
És hát erre jó a multikulti, választhatom úgy a saját világomat, hogy közben eszembe sem jut megkérdőjelezni, hogy mások ilyen hun-szkíta-faszomtudja, nyereg alól hátrafelé nyilazós alakok akarnak lenni, hisz naná hogy csinálják, ha azt bírják.Ha egyikünknek sem kötelező a másik kultúrája, én üdvözlöm a sokféleséget.
De a magyar népmeséket nem kérném, igazából semmilyen népmeséket sem. De ha mondjuk a Trainspotting annak számít, akkor modern népmesék érdekelnének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése