- Látod milyen szép ez a pillangó? - kérdezte Vej Ling a szerzetest - Pedig milyen egy randa szőrös hernyó volt korábban, most pedig, hogy ráléptem milyen gusztustalan sárga lé folyik belőle? Tisztára büdös lett tőle a sarum.
- De miért kellett eltaposni?- kérdezte a szerzetes.
Vej Ling erre jól pofán vágta. A szerzetes hirtelen megvilágosodott.
***
Egy alkalommal idegen nomádok érkeztek Manamana kolostoránk falai tövébe. Letáboroztak pár napra, majd egy reggelen váratlanul megtámadták a szent helyet, beörték a kaput és az udvaron sétáló szerzetesek közül sokat megöltek. Betörték a szentély ajtaját is, ahol az arany szobrokat és ősi iratokat őrizték, benéztek, elégedetten bólintottak, majd ahogy jöttek, úgy távoztak is.
- Mi volt ez? - kérdezék félve és megdöbbenve a szerzetesek. Már akik megmaradtak.
- Jelmezes főpróba - vonta meg a vállát Vej Ling.
***
Vej Ling egyszer elutazott Gung Bao kolostorba, hogy az ott élő híres lámával megfoltoztassa rizsfőző lábosát, egyúttal húsz év után újra megfürödjön a szent Lapsang Souchong forrás vizében. Hogy húsz év után fürödjön egyáltalán.
Mikor megérkezett a kolostorba meglepődve látta, hogy a szent forrás elapadt. Így aztán rögvest visszafordult, mert egy büdös és retkes szerzetesnek nagyon megfelel a lyukas rizsfőző lábas is.
***
Ám az átjáróban, maga Vej ling apát várta őket, és meglepődve kérdezte:
- Hát hová mentek, mikor most épp tűzszertartást kellen bemutatnotok a szentélyben?
- Vissza a celláinkba, száraz ruháért - válaszolták a szerzetesek.
Vej Ling elégedetlenül csóválta a fejét.
- Ma reggel is láttam a celláitokat, finoman szólva sem hasonlítanak a szentélyre. Eredjetek vissza az oltárhoz, mielőtt kialszik a szent tűz..
- De hát csurom vizesek vagyunk!
- Akkor tényleg nem értem, mi gondotok a tűzzel.
***
Vej Ling híresen kényes volt szépen hímzett papucsaira, így a személyes szolgálatára rendelt novíciusnak mindig különös gondot kellet fordtania a papucsok tisztán tartására, valamint arra, hogy finom szantálfüsttel illatosítsa őket.
Egy alkalommal azonban elfogyott a szantál, így novícius rózsaoljat öntött izzó faszénre, és így füstölte át a papucsokat.
- Nagyon ötletes, nagyon ötletes - mondta ere Vej Ling, majd feddőleg eltörte a tanítvány térdkalácsát egy mángorlóval, a homlokát és a nyakát peig kakukkfűvel dörzsölte be, elrettentésül a többiek számára.
- Köszönöm Mester - köszönte meg a tanítást a novícius, majd pár hét múlva meghalt seblázban, és mosónőként született újjá Radzsasztánban.
- Így megy ez - mondta az esetről Vej Ling. A szerzetesek hálásak voltak a tanításért.
***
Egyik télen Ragyaverte rinpócse, a méltán ismeretlen hegyi remete Manamana kolostorában töltötte a böjti hónapot, melyet influenzával tett emlékezetesebbé. A böjt alatt persze csak naponta egyszer evett egy keveset, és mindössze három órát aludt, a hónap leteltével mégis kövérebb, vidámabb és kipihentebb volt, mint valaha.
- Hogy csinálod ezt testvér? - kérdezte tőle Vej Ling - Ekkora lemondások és önmegtartóztatás mellett hogy lehetsz ennyire formában?
- A napi egyszeri evés azt jelenti, hogy mindig eszem egyet, ha meglátom napot, és ez nagy lemondás, mert influenzásan nincs valami nagy étvágya az embernek. Három órát aludni könnyű, ha naponta öt órát meditálhatsz némán, csukott szemmel.
- És mitől vagy ennyire vidám?
- A sok szextől. Szemrevalóak a falubeli lányok, a lelki tanítómesterem meg nem írta bele a szabályaim közé, hogy tilos kefélnem. Szerintem nem is gondolt rá egy remeténél.
Vej Ling arra gondolt, hogy nem is választott rossz pályát.
***
Manamana kolostorában, melynek Vej Ling egy időben az apátja volt, rendszeresen kísértettek a Tan előtti időkből ismert démonok. Az apát kinevezésekor fogadalmat tett, hogy addig nem vesz magához tisztított vajat, míg meg nem tisztítja a démonoktól a kolostort.
Vej Ling már három éve száraz lepényeket evett reggelire, üres teával, mikor megelégelte a böjtöt, és egy reggel vajas teát ivott, és fűszeres vajat kent a lepényére. A szerzetesek értetlenül nézték a két pofára zabáló apátot.
- Mester, vajat eszel, pedig a démonok még a múlt éjjel is gyötörték Darjeeling testvért. Miért teszed ezt?
- Untam már a száraz lepényeket, meg ugye a gyomorsavam... - mondta elgondolkozva Vej Ling - Egyébként is, igyon ezentúl üres teát Darjeeling testvér, mondjuk, hogy most ő jön.
A szerzetesek tisztelettel hajoltak meg apátjuk bölcsessége előtt. És cellájukban tettek félre vajat későbbre.
***
Sokszor látták a környékbeli jakpásztorok, hogy a kolostorba érkező vándor kereskedők a főkapuhoz közeledve egy csomó értékes holmit szórnak ki az út szélére.
- Áldozat az égieknek, hogy sikeres üzleteket köthessünk - magyarázták.
- De akkor miért nem a kolostorban, az oltáron ajánljátok fel ezt a sok mindent? - kérdezték értetlenkedve a parasztok.
- Hát, ha az égiek mégsem jönnek le idáig a cuccokért, mi még mindig felszedhetjük őket, visszafelé jövet.
***
Egy alkalommal egy vándor varázsló érkezett Manamanába, és különböző varázsfőzeteket készített a szerzetesek nyavajáira. Felkereste az apátot is, és érdeklődött, hogy neki milyen problémái vannak.
- Fáj a derekam és beteg a kedvenc kecském - válaszolta Vej Ling.
A varázsló készített is egy főzetet a fájós derékra kalucsnis útifűből, rettegő pitypangból és friss jakhányásból, melybe tett még majorannát, kurkumát és egy csipetnyi vadborsot is.
Vej Ling beleszagolt a főzetbe majd elégedetten bólintott.
Később jóízűen fogyasztotta el a frissen sült kecskehúst (a kecskét le kellet már vágni, nagyon beteg volt), melyet egy újszerű páclével készítettek. Volt benne kalucsnis útifű, rettegő pitypang, majoranna, kurkuma, vadbors, és valami furcsán ismerős, de nem meghatározható összetevő is.
- Höhh - böffentett elégedetetten Vej Ling, és letörölt a szája sarkából egy darab répát.
crowmedia.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése