És tényleg nem telt új bejegyzésre egy darabig, most is lassan megy, mert igazából fekve gépelek, az meg valahogy nem természetes, mondjuk írógéppel nehezebb lenne. A lúdtoll-ténta kettősről már nem is beszélve.
De remélem, hogy holnap odaérek az (általános iskolás) osztálytalálkozómra, mert megígértem, meg mert tényleg érdekel. Szörnyű belegondolni (á, dehogy), ám harminc éve fejeztem be az általánost, és az általános műveltségem helyett azóta csak specializálódtam.
Úgy fáj a hátam, hogy ha fel kell kelnem, vagy épp le kell feküdnöm, gyakran a Teremtőt emlegetem, persze negatív értelemben. Ehhez képest ma is kísérleteztem a takarítással, meg is kaptam az érte járót, maradtam volna inkább ágyban benne.
Érdekes amúgy az az osztálytalálkozó műfaj. Eddig fészer voltam valami érettségi találkozó-félén, de általános avagy főiskolai izéken még soha, mondjuk az általánoshoz legalább nem kell kétszáz kilométert utaznom. Tíz perc séta a hely itthonról, és jó a kaja is abban étteremben benne neki, viszont kilókat bírok felszedni a rántott vargányájuktól.
És update: nem is holnap lesz, ma van. De én már este tízkor nem állok neki készülődni, meg elindulni, persze jellemző rám a sztori. Meg a fészbukra, és a hozzá való viszonyomra, hisz hiába nézem a zárt csoportot, meg az ő értesítéseit, bejegyzéseit, én még most sem látom, mikor módosult a holnapi időpont maira. Hát, ennyit rólam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése