"- Mit csinál egy író, mikor nyaral?
- Máshol próbál úgy tenni, mintha írna."
A Csábító leckék végre nem egy rossz film, de nem is elég jó. Mélyre menően emelkedett akart lenni, valami Dosztojevszkij-magasságú, de csal lektűr lett, ha már irodalmi hasonlatoknál tartunk. És ott is kell tartanunk, mert a a film nagy része narráció, a főszereplő csaj több részletben, de a végére konkrétan felolvassa a novelláját, amitől ő elhanyagolt tinédzserből végre felnőtt lesz, a tanára meg egy roncs.
Mert az alaphelyzet az, hogy van egy festőien világvégi kisváros valahol Tennessee mélyén, és ott él a sikertelen íróból lett irodalomtanár, meg a csaj, akit a gazdag szülei magára hagytak egy bazi nagy házban, ezért író. Márhogy kitöltse valamivel az ingerszegény életét. És eme igyekezetében rákattan a tanár úrra, vibrál is köztük valami, de igazából a szövegek szintjén zajlik a románc, mert a csaj ír, a pasi meg olvassa, és fotografikus a memóriája, úgy néha egyikük, néha a másikuk fejében szól a szöveg, gondolom innen a sok narráció.
Fizikailag igazából nem történik köztük semmi, egyszer talán csókolóznak, de gyanús, hogy az is fikció a fikción belül. Legfeljebb cigiznek együtt az iskolai focipálya szélén, meg kávéznak a nagydarab fekete tesi- (und fizika, asszem) tanárral, aki a baseballcsapat edzője, de nagyon jót sütiket is süt, csak titkolja a renoméja miatt. (Amúgy ő lenne a vígjátéki elem, ha már a műfaji megjelölésben a dráma mellett ez is szerepel.)
port.hu
Szóval Cairo (Jenna Ortega) meg Miller tanár úr (Martin Freeman) kapcsolata kicsit titkos és misztikus, ám egyáltalán me utópisztikus. A vége legalább is. Mert a pasi nem akarja a fizikai közeledést (amúgy is van egy nimfomán, alkoholista neje), az alapvetően érzékeny és sebezhető (mi több, sebzett) csaj meg átmegy Fekete Özvegybe, és bosszút áll. Bepanaszolja Millert az iskola vezetésénél, hogy kikezdett fele, ettől azt felfüggesztik, elhagyja a felesége, de végre van miről írnia. Amit Cairo művel, az meg maga az intellektuális bosszúpornó, csakhogy ugye pont ettől válik felnőtté. Hogy egy gátlástalan kis ribanc lesz belőle, aki a legjobb barátnőjét is kész már kicsinálni, ha az nem tart vele. Miközben értjük őt, csak nem szeretjük értre, a tanár úr meg egy nettó lúzer.
A Csábító leckékben a legjobb az atmoszférája, vonzó és nyomasztó egyszerre, kicsit mindenki szeretett volna egy efféle középsuliba járni annak idején, miközben néha azért a hideg veríték kiveri az embert tőle. Meg a diákjaitól, írnám, ha nem csak kettőt ismernénk meg közülük, plusz a két elcsábítandó tanárt. (Persze ebből jön az atmoszféra nyomasztó fele, ebből az ürességből.)
A színészek jók, a képek hatásosak, a dramaturgia ötletes (remekül folyik össze a fantázia a világa a valósággal), de nincs elég súlya az egésznek. Dráma avagy sorstragédia helyett tényleg csak egy lektűrt kapunk, ami még mindig nem rossz opció, tekintettel a sok szemétre való filmre.
Ráadásul ebben a gimnazista csaj - középkorú tanár témában nem megy elég mélyre, az egész kapcsolat taglalása jobbára kimerül mindenféle irodalmi idézetek puffogtatásában, amik kissé üresen konganak, és a lányt nyűgözik le, de a nézőt kevésbé. Meg hát az egész egy képes hangoskönyv, ami nem lenne baj, csak akkor az a könyv legyen is olyan. Mert Cairo novellája mondjuk csak egy szoftpornó, egy kísérleti jellegű fantáziálás, aminek aztán túl komoly következményei lesznek, sérelmünkre is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése