Még mindig akkora békepártiság van a kormányhitű oldalon, hogy a fal adja a másikat. Kedvenc szennyoldalam főcíme persze a fodbalról szól, mi másról, de a mindent átható békeszeretet még ennek kapcsán is átszüremlik, miszerint következik a: „A mindent eldöntő, skótok elleni gyilkos csata“.
Gondolom a gyilkos csata is arra való, hogy béke legyen, és azért mindent eldöntő, mert ha a szoknyás viszkivedelők nyernek, akkor most azért fog kitörni az atomháború. Meg a valahányadik világ. Elvégre ha a diplomácia a háború folytatása más eszközökkel, akkor a fodbal a háború kiterjesztése más területekre. A fodbal az kérem harc, egy bajnokság az hadjárat, a fodbalisták meg hősök, akiket épp ezért jól meg is kell fizetni, ha már hamburgerek reklámozásából nem jön össze az új Ferrari. Egy háborúban, pláne egy gyilkos csata kapcsán semmi nem lehet elég drága, aki meg szánalmasnak tartja az egészet az nyilván egy mocskos hazaáruló. Aki vagyok.
Ehhez képest az úszás például maga a béke szigete. Az immár nagyjából NER-kompatibilis Indexen például az úszó EB kapcsán az a cím, hogy: „Mennydörgés Belgrádban, már nyolc aranyéremnél tartunk“. Oké, értem én, hogy a mennydörgés az másképpen égiháború, de mégis csak egy időjárási jelenség, ami nem gyilkos csata, még annak sem, akit agyonbasz a villám. (Mert az gyilkosnak gyilkos ugyan, de nem csata, a villámmal nem lehet megküzdeni. Annál már egy szélmalommal is esélyesebben.)
Szóval vannak egyfelől a labdakergetős csapatsportok, ott csatákat vívnak, meg az egyéni izék, ott simán csak versenyeznek. (Persze a labdakergetősöknél is csak az az igazi, ha (mű)füvön történik a megesés, elvégre van az a kifejezés, hogy csatamező, ami nem annyira illik egy fedett sportcsarnok műakármi borítására.)
Ez eddig egy kompakt elméletnek tűnik, hogy tehát az igazi harc a csoportos futkározás, de akkor mi van a boksszal, a birkózással, meg a vívással? Képzelem, ha azok lennének a Dagadt kedvencei, micsoda nyelvezetet találna hozzá a sajtója, te jó ég!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése