Azt olvasom az internetes újságos világhálón, hogy valahol Puerto Rico közelében, egy szigeti makákók (akik majmok, bár ők ezt nyilván nem tudják, vagy nem így) az aktuális hurrikán után sokkal kedvesebbek lettek egymással. Pedig a cerkóffélék (cercopithecidae) családjába tartozó makákók arról hírhedtek, hogy egymás közt is agresszívak, két pengőért az anyjukat is, mert bár nem olvasták Darwint, de az evolúció az evolúció!
Erre a hurrikán után nem basszák ki egymást az árnyékból, miközben a negyvenplusz fokban pont az árnyék az egyik legfontosabb erőforrás, sőt az is lehet (bár ezt brit tudósok pont nem figyelték meg), hogy vesznek virágot meg bonbont egymásnak a születésnapjukra. Szóval a makákóknál a baj szolidaritást szült (bár a japán makákóknál tudja fene), ebből is látszik, hogy legalább nem emberek.
Nálunk ugyanis a szolidaritást többször annyian tartják fontos értéknek, mint ahányan gyakorolják, de hát mi vagyunk az intelligensebb faj, nálunk a dolgok már inkább fejben zajlanak. Elméletben védjük a környezetet, gyakorlatban bazi nagy benzinfalók ablakán vágjuk ki a szaros pelenkát műanyagba zacskózva, elméletben tisztességesek vagyunk, miközben nem kérünk és nem adunk számlát, de hazavisszük a fél gyárat/irodát, csak mert jól jön otthon egy harmadik négyes imbuszkulcs vagy tűzőgépes pendrive.
Aminek az a lényege, hogy az emberek többsége önző és képmutató egyszerre, nyilván mert ők már legalább is hallottak Darwinról. Utálom is őket rendesen.
közönséges makákó
(hu.wikipedia.org)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése