Mikolitus?

Megtekintettem Az akolitus című starwars-sorozat első két részét. (Az akolitus ilyen katolikus izé, gyakorlatilag templomszolga, de azt olvastam vészhelyzetben még gyóntathat is. Vagy valami mást. A sorozat címe egyébként angolul is The Acolyte, amit nem értettem, ez a szó nem szerepel a szókincsemben, a szótárban meg az volt akolitus, amitől nem lettem okosabb.) Ebben, mármint a tekintésben nincs semmi különös, így vagyok ezzel általában is, hogy megtekintek, csak itt már nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyire egy kaptafára mennek ezek a cuccok.

Úgy tűnik kötelező elem egy Star Wars sorozatban, hogy a hős (vagy mostanában hősnő) bemegy egy szakadt kocsmába, ahol fura fejű idegenek vannak (amúgy két kezük és két lábuk lészen, semmi csápok és akkorák, mint egy ember, csak a fejük nagyon fura, hogy ebből is látszon, űrlények). Na ezeket a hős(nő) szétveri, persze a kocsmával együtt, és akkor el is indult a történet. Hogy mitől ilyen dühös/frusztrált, az a továbbiakból kiderül, az meg hogy mitől ilyen jó verekedő, az némileg később. Vagy fordítva, de a lényeg a szétverés.

indiewire.com

Ez egy magánéleti szál keretében van elmesélve, ahol a főszereplők lelkébe látunk, már amennyiben az két perces, tőmondatos párbeszédek által egyáltalán lehetséges. Nehéz gyerekkor, minimum egy halott szülő (tényleg, valahogy mindenki legalább félárva), valami isten hátra mögötti bolygón, ahol főleg sivatag van, esetleg jégmezők, és ez utóbbinál főleg esik is.

Ez után jön a politikai szál, hogy mégis hogy van az, hogy Szenátus meg mifene, meg galaktikus köztársaság, azt mégis valami harcos szerzetesrend (a dzsedik ugyebár) a hatalom egyik fő birtokosa, és tagjainak akkora arca van, hogy az űrből is látszik, ami jól jön, mert rendszerint pont arra van dolguk.

Mindenféle hülye bolygókon, ahol jellemzően vagy középkori városokban, vagy valami ultramodern metropoliszban üldöznek valakit, aki nagyon rossz ember/űrlény, ezért is kell jól megüldözni. Ennek folytán gyakran lövöldöznek és vívnak fénykardokkal, utóbbi akkor is jól jön, ha nincs náluk zseblámpa.

És minden egyes bolygón, akárhány féle lény is lakja, pont földi gravitáció van, naná hogy földi légkörrel, ami mindenkinek megfelel. Szóval egy baromság az egész, nem is írom le a sztorit, de én meg kényszeresen nézem, és általában még tetszik is, mert ami gyerekkorban akadt be (úgy a nyolcvanas évek legelején), attól az ember már nem szabadulhat. Mint ettől az új sorozattól, ami ahhoz képest szép teljesítmény, hogy a múltkor azt írtam, nem nézek sorozatokat. Igaz azt is hozzátetettem, hogy kivéve a Sztárvórzokat.

starwars.com