Isabel Wilkerson egy fekete, izé... afro-amerikai író és újságíró, akinek könyvéből, ahhoz képest, hogy 1961-ben született, tavaly már film készült, ami egy kicsit Wilkerson életrajza is, ha már. (Az hogy megfilmesítik egy élő szerző írását az persze nem akkora különlegesség, de az már ritkább, hogy a személyét is.) A sztorija persze nyilván érdekes, hiszen mindössze harminchárom évesen ő lett az első fekete nő, aki Pulitzer-díjat kapott, ez ilyen Oscar, csak újságíróknak.
Mindig is valahogy nyakig volt a polgárjogi témákban, és ha jól tudom 2020-ban jelent meg a Caste: The Origins of Our Discontents című könyve, amiben valami olyasmit állít, hogy az amerikai feketékkel szembeni előítéletek, no meg az ebből fakadó kirekesztés történelmileg rokonítható az indiai kasztrendszerrel, meg a náci fajelmélettel, amivel mondjuk nehéz vitatkozni. Merthogy a bőrszín avagy a rassz-hovatartozás önmagában már kevésnek tűnik. Elvégre az indiaiak lényegében egy rasszhoz tartoznak (ez mondjuk nem teljesen pontos), úgyhogy kénytelenek kaszt-alapon utálni egymást. A nácik meg azokat a zsidókat üldözték, akik lényegében ugyanolyan fehér emberek voltak, mint bárki Európában.
A könyv, ami lényegében egyfajta szépirodalomba oltott kultúrantropológia és társadalomtörténet, elég gyorsan akkora hatást keltett, hogy elkészült belőle az Origin avagy Származás című film Ava DuVernay forgatókönyve alapján és rendezésében. Kissé életrajzi dráma, kissé kiáltvány, kissé fene tudja mi, mert kissé zavarba ejtő, hogy akkor mi itt a szikár tény a szerző életéből, és mi a fikció.
Mondjuk valószínűleg a fikció a legkevesebb, mert például legtöbbször eleve mint non-fiction műre hivatkoznak a könyvre. Mert van benne egy konkrét gyilkossági ügy amiben kikérik Isabel (Aunjanue Ellis-Taylor) véleményét, fehér férje halála, az idősek otthonába pakolt mozgássérült anyja, meg több párhuzamos ügy a rasszizmus témájában, aminek a nyomába ered. Ezek az élete tényei, miként az is, hogy valóban elment Indiába meg Németországba is, egyfajta kultúrtörténeti nyomozás keretében. (És vannak benne konkrét történelmi események rekonstrukciói is, mint a zsidó nőbe beleszerető náci párttag sztorija, csak persze minden át van szűrve, igazából kétszeresen is. Egyrészt mert az eredeti könyv azért mégis csak egy irodalmi mű, ha tényirodalom is, másrészt meg mindebből egy játékfilm készült, de ezektől a hitelessége valahogy mégsem kérdőjeleződik meg.)
Mindig is bírtam az igaz történeten alapuló filmeket, az valahogy ad nekik egy sajátos vajszínű árnyalatot, és ez is remek lett. Nagy vállalkozás volt anno Wilkerson külső és belső utazása (és nyilvánvalóan személyes tragédiái egyfajta feldolgozása is), de ebből filmet csinálni sem lehetett egy ujjgyakorlat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése