2024. július 25., csütörtök

A hőség, mint életmód és képzet

A kánikulában az a jó, hogy semmi. A kánikula szar, szerintem egyszer már kifejtettem, úgy etimológiailag, hogy kutyaszar. Merthogy a kula az ugye érthető, a káni meg a kutya latin nevéből jön, miszerint canis lupus familiaris. Na ugye.

Szóval valaki tiltsa már be ezt a hőhullámot, elvégre nem lehet egy komplett Kárpát-medencének egyszerre klimaxa. Én arra gondoltam, hogy ártunk és ormányunk betilthatná, elvégre a teljhatalom tizenötödik évébe lépve, igazán szakíthatna időt az időjárásra. A kánikula amúgy is sérti a szuverenitásomat, mert rosszul alszom tőle, nem szívesen hagyom el a lakást, és nem merek a bal lábamra nézni, annyira bedurrannak ilyenkor a visszereim. (A visszér az nálam egyébként családi örökség, anyai ágról. Ez, a kulturális érdeklődés, meg egy kétszobás panellakás, szóval azért még nem állok olyan rosszul.)

A lakásban rendszeresen harminc fok van, légkondi nincs, a ventilátort meg nem bírom. Ha szembe fúj, perceken belül vörös lesz a szemem, mint a házinyúlnak, oldalról nem ér semmit, hátulról meg nem lehet, mert a fotelom mögött már a fal van. És nem, nem lehet megfordulni vele, mert egyrészt kényszeres vagyok, mindennek ott kell lennie ahol szokott lenni, másrészt meg a falnál még az ócska tévéműsorok is jobbak. Illetve szórakoztatóbbak. (Mint a híres szexpóz-dilemma: ha alul vagyok fulladok, ha felül vagyok szédülök, oldalról meg nem látom a tévét.)

A teknős viszont nem egyszerűen nyári üzemmódban működik, hanem turbó fokozaton, miszerint napi húsz órában teker, hol az akváriumban, hol a lakásban, de olyankor mindig a (fájós) lábam elé kell néznem, mert soha nem lehet tudni, hol bukkan fel épp. A minap kinyitom vécéajtót, és ott ül a fajansz előtt, és felefelé nézve rám bámul. Azóta sem értem, hogy jutott be. Ráadásul nem tudom, honnan van annyi energiája, mert enni azt keveset eszik, akárcsak én,  bár én csak részben azért, mert ilyen időben nincs étvágyam, de le is kéne dobnom néhány kilót. Amúgy milyen igazságtalan már, hogy csak izzadok mint a ló, de zsír az nem olvad le rólam egy gramm sem.

Plusz a takarítási problémák. Már nagyon ablakot kellene pucolni, mert a verőfényben nagyon látszik a kosz. De az erkélyen nap közben minimum ötven fok van, plusz beindult a környéken a poloskaszezon, ám ha nincs ötven fok, akkor meg jön valami trópusi vihar, és akkor ugye értelem nincs az ablaktisztításnak. A hőségben meg lehetősége. Mint annyi mindennek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése