... és zöld az ég, legeljetek lóherét!
Kellett nekem még tegnapelőtt este rákattintanom egy bluegrass számra, az Algoritmus azóta tényleg azt hiszi, hogy ez engem érdekel, stílszerűbben, hogy karmolom. Pedig dehogy, én még mindig a ska-t, a halálmetált meg a menetelős punkot kedvelem, a lényeg hogy legyen bennük ritmus és/vagy üvöltözés, nem baj ha anarchista felhangokkal.
És mindehhez képest elém dobott valamit a Jutyúb, ami kis híján tetszik, különösen, mikor a bácsi egy antik hallókészülékbe trombitál, a néni meg hangszernek használ valamit, ami nyilván igen hiányzik a szomszéd lakókocsi mosóteknőjéből. De több ilyet azért majd nem szúrok be ide, kivéve ha valaki kitalálja, hogy lehet egy kacsán dudálni, felföldi slágereket.
(A vaudeville amúgy nagyjából vígoperettet jelent, nem mintha abból a szennyből lenne szomorú, és egyszer voltam egy ilyen nevű londoni színházban, de szerencsére ott pont nem énekeltek, abban a darabban, az simán csak vígjáték volt, a The Importance Of Being Earnest, Wilde Oszkártól. De ennek persze ez esetben semmi jelentősége.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése