A figyelők figyelnek, ezért hívják őket így, meg figyelnek a sötétből, megfigyelnek, na. Ez az alaphelyzete a nem meglepő módon A figyelők című filmnek is, ami pont úgy néz ki mint egy M. Night Shyamalan alkotás, pedig nem is ő rendezte. Hanem a lánya Ishana, ő csak a producer volt. És úgy látszik, ez a sztorivégi csavarra visszafelé felfűzött, mitológiailag terhelt filmkészítési metódus családilag is öröklődik, bár a csajnak ez az első nagyjátékfilmes rendezése, szóval lehet, hogy később azért némileg lehasad majd a fater stílusáról.
A figyelők egyébként egy A.M. Shine-regény adaptációja, amelyben a fiatal, tragédiától sújtott művészlélek, Mina (Dakota Fanning) egy vidéki autóút során lefullad egy nyugat-írországi erdőben, ahol csend van, köd, és nyilván halál. Aztán talál egy bunkerszerű bunkert, ahová gyorsan be is invitálják, hogy aztán fogoly legyen ott a többi három vesztessel együtt. És akkor jönnek a szabályok. Hogy nappal lehet mászkálni az erdőben (és kell is, mert élelmet kell gyűjteni/vadászni), de napnyugta után tilos, mert aki kint marad azt levadásszák azok a bizonyos figyelők. Napkeltéig tehát a bentlakók bent tartózkodnak a kopár nappalira emlékeztető kecóban, melynek az egyik fala üveg, pontosabban egy csak kívülről átlátható belülről tükör, a valakik meg kívülről figyelik őket. Mert nekik ez a tévében a valóságsó (a lakóknak meg egy igazi tévében megy egy igazi, végtelenítve), egyszerűen falkában érkezve nézik az embereket hajnalig. Ja, mert nem bírják a fényt, ezért is lehet nappal erdőzni a mászkálásban.
Az hamar nyilvánvaló, hogy ezek az izék nem emberek, viszont szeretnék megtanulni, hogy kell embereket utánozni, a fene tudja miért. (Persze, el akarják foglalni, be akarnak épülni, el akarnak vegyülni, mi másért?) Aztán kiderül, hogy de nem is űrlények, hanem valami nagyjából humanoid alakváltó faj, ám csak innen a Földről, pontosabban egyenesen a kelta mítoszokból. Meg még sok más mitotógiából. És a maroknyi ember a bunker alatt talál egy másik, nagyobb bunkert, és onnan tudják aztán ők is, no meg azt, hogy lehet megszökni az elátkozott erdőből, ami pont akkora, hogy napnyugta előtt ne érj ki belőle. És szöknek is, óhatatlan veszteségek mellett persze, hogy aztán jöjjön a már nem annyira nagy csavar a végén, mert azért a finom utalások azok a film utolsó harmadára egyre konkértabbak.
A figyelők amúgy műfajilag elegyes vegyes, elindul, mint valami thriller, középsúlyos horror aszcendenssel, aztán kis híján lesz belőle valami inváziós sci-fi (elvégre a Figyelők nem emberek, jöhettek volna a zűrből is), de inkább belép a misztikum, hogy aztán egy konkrét tündérmesében érjen véget a sztori. Ez akkora katyvasz, hogy már élveztem. Viszont kimarad egy csomó ziccer.
Először is, adva van négy nagyon különböző ember, összezárva egy rémes helyzetben, ebből sokkal komolyabb kamaradrámát ki lehetett volna hozni, de a dramaturgiai eszköztárból csak lapos, papírízű párbeszédekre futja. Még szerencse, hogy a színészek jók, ők azért mentik a dolgot, legalább is kihozzák döntetlenre.
Nem igazán kezdenek semmit azzal sem, hogy az emberek gyakorlatilag egy terráriumban élnek, és szinte a hüllők szenvtelenségével viselik el a sorsukat, da vajon miért? Oké, mindenkinek van valami múltbéli traumája (kinek nincs?), de ezekbe nem mennek bele, igazából csak Mina esetében, aki mellet a többiek tényleg néha nagyon mellékes szereplők. Az mondjuk legalább kiderül a végére, hogy igazából ki is van bezárva a hova, de hogy miért, az elég elnagyolt marad.
Aztán ott van a nagy rejtély, amit jó tempóban adagolva fejt meg a film, ám mikor már majdnem felépít egy sajátos mitológiát, a végén nem kezd vele úgy igazán semmit.
De a képi világ gyönyörű, az atmoszféra erős, mondjuk én egy darabig nem hogy erdőbe nem akarok menni, de a kisebbik szoba meg a konyha ablakai előtti fákat is furcsa szorongással néztem kora reggel. Szóval A figyelők hatásos, kétségtelenül hatásos, nem nagyon jó, de ahhoz eléggé, hogy üssön. És bár egyáltalán egy klasszikus hollywoodi stílusú darab, de a napokban három Jancsó-filmet is újranéztem, és azokhoz képest maga a Disney-univerzum. Ohne Mikiegér natürlich.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése