2024. július 27., szombat

A semmitmondás unalma

A Dagadt előadta szokás posványosi agymenését, ha már „szabadegyetem“ a dzsembori, ami annyiban igaz, hogy az idei igehirdetésében is szabad volt mindenféle egyetemi lózungtól, mint tudomány, meg logika, meg tények. Ő ilyenkor a saját, némileg összeesküvés-elméletekbe oltott világmegfejtéseit szokta elővezetni, kerülve a konkrétumokat, a magyar belpolitikát, vagy a bármilyen platformon aktuális vitákat. Ilyenkor ő a nagy vizionárius, a zorigó már eleve azzal vezette fel a mai performanszot, hogy listázta a felcsúti azon „történelmi“ beszédeit, ahol „megjósolta a jövőt“. Na ja, ha már a múltat vagy nem ismeri kellően, vagy épp csak a saját aktuális, néhány tőmondatra redukált „üzeneteihez“ hajlítja.

Mondjuk nem néztem/hallgattam végig az egészet, mentális egészségem maradéka szempontjából fontos, hogy ne kapjak élőben agyrákot egy-egy szózatától, de elolvastam, hát úgy sem sokkal jobb, de ha nem hallom, mégis csak egy csatornával kevesebb. A mai tudománytalan szabadegyetemi székfoglalójában amúgy minden benne volt, a piramisokat, az ufókat és a gyíkembereket kivéve.

Valahonnan a jelenből indított egy indokolatlan Mátrix-referenciával, hogy a háború a piros tabletta, a háború az, ami számára felfedte a valóságot. Pedig nem bazmeg, a háború maga a valóság, ami legfeljebb azt fedte fel, hogy a Dagadt moszkvai haverja egy háborús bűnös tömeggyilkos. Ha ez valakinek megvilágosodást okoz, és hirtelen elkezdi átlátni tőle az elmúlt fél évezred világtörténelmét, az szerintem forduljon szakemberhez. („Ukrajna hivatást talált magának, a létezésének egy új értelmét fedezte föl.” -talán ez volt legcinikusabb mondata a háború kapcsán, hogy örüljenek a hülye ukránok, végre van értelem a létezésüknek. Na, ilyen értelmet sokan kívánnak neki is, én mondjuk nem, háborús traumákat senki sem érdemel.)
Aztán volt itt minden, Mátyás király és a Német-Római Birodalom, a szokásos felvilágosodás szapulás, istenhazacsalád, meg keresztény ország vagyunk, és miközben ő látja, hogy nemzet az valami örök kategória, a Nyugat csak hanyatlik, mert értékválságban van, mert nincsenek már értékei (akkor mi van válságban?), ellenben keleten kél a nap, és ezt rajta kívül csak Trump látja bla, bla, bla...
Tényleg nem volt semmi értelme az egésznek, úgyhogy épp elég volt végigrágnom, értelmet már nem keresek ezekben a látomásos ráolvasásokban.

Biztos ő akar lenni az új Samuel P. Huntington, esetleg Francis Fukuyama, akik az efféle nagy világmegfejtéseikről lettek híresek, hogy a civilizációk világméretű összecsapása, vagy a történelem vége. Na jó Fukuyama biztos nem akarna lenni, ő túl liberális kényes, despotikus ízléséhez és mentalitásához képest, de Huntingtonnak van egy olyan vaskos könyve is, hogy A katona és az Állam. Márpedig a pártvezér és kancellár számára ez két szívet melengető kifejezés, pláne egy címben szerpeltetve. Hogy amúgy olvasta-e azt tudja fene, de talán mindegy is.

A felcsútista értelmiségi holdudvar tagjai ugyan előszeretettel emlegetik, hogy vezérlő csillaguk milyen olvasott és művelt, de ebből a posványosi agymenéséből is csak az derült ki, hogy maximum olvasott, de nem jó könyveket, vagy jókat csak nem értette őket, a végeredmény szempontjából ez már nem sokat számít. Intellektuálisan adott a szarnak egy pofont, mint mint minden semmitmondó hordószónok, szektavezér vagy biztosítási ügynök.

p.s. Amennyit láttam a cuccból a kormányhitű tévé közvetítésében, ezt most a közönsége is unta, illetve a nagy részük hamar elveszthette a fonalat. pedig oda a hívek járnak, a kemény mag, a béközép, és ha már nekik se őszinte a mosolyuk a Vezér profétai aurájában, akkor az tényleg gáz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése