Van abban valami báj, meg valami annál is alapvetőbb értetlenség, mikor késő este a Jutyúb eléb dob egy videót, amit nem tudom miből szűrt le az algoritmusa. Mert ha valamit nem szoktam hallgatni, akkor az az ilyen country-variáció, amit állítólag úgy is hívnak, hogy bluegrass. Vagy valami hasonló, de ennek még utána kell olvasnom a valahol. (Oké, megvolt, ez egy akusztikus hangszerekre épülő népzene féle az Appalache-hegység környékéről, és valami Izé And The Blue Grass Valakik nevű bandáról kapta a nevét - legalább is a wiki szerint, aki szerintem meg igazából Viktória, csak hülyén becézve.)
Szóval ennek bluegrassnak van egy egész minimalista változata, mikor egyvalaki penget valami szakadt hangszert, és esetleg énekel hozzá. Ha valaki még hegedül is mellette, miközben egy harmadik meg valami dobot nézeget, az a műfajon belül már a filharmonikus orkesztra. De az igazi az, ha valaki a csirkeól előtt vagy a kedvenc kecskéi társaságában danol, azt' ezt százezrek nézik. Kábé mintha nálunk a Puskás Valamiben (Aréna, Stadion, Űrközpont?) lenne nyolc egymás utáni hétvégén egy-egy ötvenezres táncház. Ilyen csűrdöngölős.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése