Harcban edzett ostobaság

„Nem rajongok Norvégiáért. Őszintén szólva, Norvégia pocsék. Norvégia valójában egy szarfészek országgá vált.”

Heti Trampli van, aszongya a sárgafejű véres bohóc, hogy Norvégia egy szarfészek ország, elvégre hiszen már megint nem ő kapta a Nobel-békedíjat neki, már megint! Ettől aztán nem látják szívesen a norvég bevándorlókat sem az Amerikai Egybekúrt Államokban. Ez a hülye fasz nem tud lejönni a szerről, pedig a szervezete is termel elég önimádatot, annyira csodálatos ember, valamint zseniális a maga számára, hogy őszintén gyűlöli a világnak azt a részét, amelyik nem borul a lába elé. És hát a világ nagy része pont ezt teszi, illetve nem teszi, mert bár az emberi butaság rövid távon durvább mint a klímaváltozás meg a zsömle ára együtt, az emberiség nagyobbik fele nagyjából normális. Mert ha nem lenne az, kihaltunk volna rég. 

De tényleg, képzeljük el azt az ókori világot, ahol minden társadalom birodalom, és pont úgy működik, mint Spárta, ahol a hobbesi „mindenki harca mindenki ellen“ emberembernekfarkasa lenne az alapbeállítás, és jó eséllyel mindenki saruban meg lepedőbe tekerve dárdákkal böködte volna egymást, a Hulljon a Férgese paradigma mentén, a dolgozni már nem elég jól tudó rabszolgákat meg kiszárítás után eltüzelték volna, hogy valami hasznot hozzanak, különben is mit akar már az élettől egy ötvenéves vénember? Amivel azt akarom kihámozni, hogy katonai alapon meg lehet szervezni egy-egy államot (egy időre), de az összeset nem, mert evolúciósan az ember is egy túlélésre optimalizált állat, de annak legalább annyira eszköze az együttműködés, mint a másokkal vívott permanens harc.

 Így talán az a természetes, hogy az emberek mindig is háborúztak, időnként vágytak más népek, kasztok, vallások totális kiirtására, de ez sosem jött össze igazán, mert a totális (totálisan hülye, agresszív, elnyomó, önfelszopó) rendszerek vagy magukba omlottak, vagy külső erők tették helyre őket. A Szovjetunió összedőlt, a Harmadik Birodalmat összedöntötték - bár kétséges, meddig húzta volna a hitleráj, a szövetségesek győzelme nélkül is? Talán mint a szovjetek, hogy elpöfögött volna még pár évtizedig a rendszer, aztán bedől az egész, de addig is tömegeket tesz taccsra. (Nem vagyok történész, ez csak amolyan ebéd utáni agymenés lenne.) 

És Trampli Donáld azért is kirívóan hülye, sok-sok más tényező mellett, mert folytonos harcban áll a valósággal. Ő a saját fejében gomolygó ködből kiszóló hangoknak hisz, amik azt mondják, hogy rengeteg háborúnak véget vetett már (az első elnöki négy évében ugyebár évtizedekig nem volt háború), amit meg elindított Iránban, azt is csak azért, hogy ettől majd ne törjön ki három másik, szóval pozitív a mérleg. Abban a párhuzamos univerzumban.

 Úgyhogy norvégnak lenni valószínűleg összehasonlíthatatlanul jobb dolog, mint Trampli Donáldnak, bár szinte minden jobb, mint Tramplinak lenni. Igazából jó látni, mikor ez az éjsötét bunkó hisztizik, kár hogy egy világhatalom vezetőjét játssza épp.

Őrült beszéd, így nincs benne rendszer...

(swissinfo.ch)

p.s. AWall Street Journal szerint elképzelhető, hogy Donáld Trampliék ENSZ-főtitkárt csinálnának a Felcsútok Géniuszából. Az amerikai kormányzat tisztviselői egy közös amerikai–orosz–kínai jelölt ötletét szorgalmazzák, és ez lenne a dagadt Döbrögi, legalábbis többek szerint. (A Három Nagy Mintademokrácia, nemde?) 

Értem én, hogy Washingtonban sokaknak elment az esze, nyilván az elnöki kisugárzástól, de ez akkor se legyen komoly, ha már viccnek is kurva szar. Viktátor nertárs főtitkársága esetén én kilépek az ENSZ-ből, amúgy se jó az már semmire, évtizedek óta, de nem tudom hova lehetne kilépni. Esetleg emigrálok a Marsra, ott nincs levegő, folyóvíz meg térerő, de sokkal kevesebb a teljesen hülye is.