Hihetetlen volt a mai időjárás, egyáltalán, hogy járt az idő. A tél például nyilván elment valami melegebb helyre, a tavasz meg beugrott helyettesíteni (haveri alapon, számla nélkül, megoldják okosba'), de a tél nyilván nemsoká visszatér Hawairól vagy Hajdúszoboszlóról, és lesz még hideg, lesz még lágy kenyér meg fogaknak csikorgatása. (Valamint a sír, hol nemzet süllyed el, annak mindig lennie kell, süllyedésnek.)
De addig is tavasz január végén, aminek örül mindenki, úgymint: kutyák, madarak, nyugdíjasok. A növények nem annyira, ők hosszú távon becsapva érzik magukat, hogy rügyezés meg minden, de minek ha úgyis lefagy az egész februárban, na ja, a medvék sem élveznék ha ilyenkor költögetné őket valaki. (Meg a mormoták sem.) A költővel szólva: "Minek, minek két félteke, ha lefagy a medve fél töke?"
Pedig az idő már maradhatna ilyen, nekem nem kell a hókásására hulló ónos eső (Oh no, seső?), a jég, a latyak meg a csíz a csupasz körtefán, az csak karácsonykor áll jól, de mi már a húsvétra vetjük fényes tekintetünket, meg gusztus huszadikára.
De sajnos viszonossági alapon lesz még tél , mondjuk áprilisban, amikor a tavasz ugrana el valahová síelni kicsit, és addig a tél helyettesíti, mielőtt indulna Ausztráliába ausztrálikokat szívatni, mi meg nézzük a fagyott virágokat a körtefán. Meg a csízt. Vagy csízet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése