Húsvéti elegyes vegyes

Nos, idén elmarad a húsvét, vagyis az időjárásra tekintettel nem veszünk húst, de ez nem is nagy baj. A népszokások közül a locsolkodás eleve nem játszott (lakótelepen nem játszom falusias népszokásost), tojást nem festek (van egy csomó régebbről, majd azt adom a locsolóimnak), sonka meg nem köll. A hétfői munkaszünet az maradhat, majd rendezgetem a bélyegeimet, az ünnepek amúgy is erre valók.

Illetve van egy népszokás amit tartanom kell, ez az „ebéd anyáméknál”, ami persze nem is csak ebéd, mert nagy udvariatlanság lenne a főfogás után rögtön lelépni. Meg nyilván lesz bocinyúl meg bocitojás, hisz a tévé szerint ez a legjobban várt ajándék, pedig a boci tojására én például semmilyen vonatkozásban nem lennék kíváncsi.

De mindegy is, mondom, nem lesz húsvét, a húsvéti nyulat nyilván lelőtte egy félrészeg vadász Zirc határában, így most a Télapó Mikulás ugrik be, de ő ugye csak havon közlekedik, mert szánon, illetve repül is a szán, de csak ha a levegőben is van hó, azaz esik, de épp elállt, odalent meg olvad, szóval szán kizárva, nekem meg beragadt a billentyűzeten a pont, szóval a mondat végén vessző,

A nyúl amúgy  ilyen fagylaltostaliga-szerű triciklin hozná a tojást amit tojt, láttam óvodás koromban a kifestőben, és azóta sem cáfolta senki érdemben. (Ha erőltetem, van pont is.) De a nyúl már pörkölt, valahol a Lapos Jóskáéknál, hosszú szafttal a húsvét gasztronómiai szimbóluma, félúton a húsleves meg a mákos guba között. Jövőre a tyúk hozza a tojást, róka gyűjti, medve várja, nekünk már nem is jut a piacon. Vagy csak kurva drágán. 

p.s. Egy kis teljesen indokolatlan idézés a már idézett Christopher Moore-tól, mostanában úgysem tervezem több könyvét elolvasni, kissé már fáraszt:

"Szóval körbekergetem a házban, kiabálok, hogy - Lehámozom a bőrödet, csizmát csinálok belőle, és kutyaszarba lépek vele - meg más ilyen szupergonosz alapvetést, és akkor minden rángani kezd, és az utolsó amire emlékszem, hogy nekimegyek a tolóajtónak a balkon előtt, és kábé lepattanok róla. Így hát tragkusan fiatalon meghaltam, és nem volt aki meggyászoljon..."

"... mert ugyan Jared tövig meleg, de sosem melegített fel senkit, talán csak otthon a patkányát, Lucifert. Igazából szerintem Jared rágcsálószexuális lenne, ha nincs a kapcsolat kivitelezhetetlen geometriája. (Tessék, a méret igenis számít!)"

(CM: Csak egy harapás - két részlet Abby Normal naplójából)

Erplén

Na jó, még nem könyvről van szó, de:

Az a helyzet, hogy az évszakhoz képest már én is igencsak mennék Londonba pedig hol van még az ősz (mire a levelek lehullnak), de ami ennél is furcsább, kedvem lenne repülni valahová, na jó, tuggyuk hová, tuggyuk kivel.

Márpedig én definitíve utálok repülni (vagyis a repülés utálása épp annyira része (ön)meghatározásomnak, mint hogy nagydarab, szőrös, középkorú fószer vagyok, szociológus, Queen-rajongó, szakmunkás, valamint falkavezér Büdinek a labradori dudlinak), és különösen utálok repülőtereken sorban állni, becsekkolni,  biztonsági vegzálást elszenvedni, kényszeresen ajándékot venni (kényszer nélkül persze isteni, főleg magunknak - hisz jobb adni mint kapni, legalább tudjuk, mire vágyunk, magunk meg a párunk), meg tülekedni a beszálláskor, mert  nem fapados áron mért fapados beszállókártyára nem bírnak  egy búvalbaszottbélelt ülésszámot rányomtatni (oké, innentől lehetek trágár, így is jól bírtam az új évben a fogadalmat).

A repülés meg maga a rettenet, emelkedik, meg süllyed meg kanyarodik/bedől az ócskavas, és én huszadszorra (vagy tuggyafene, nem számolom), is frászt kapok, mert biztos vagyok benne, hogy zuhanunk. De az biztos, hogy mikor 1981-ben először ültem ilyen halálmadáron, még tetszett, mondjuk ebben benne lehetett az újdonság varázsa, meg hogy hétévesen két konyakos meggy is hatásos, miket elém rakott a léginéni, meg akkoriban volt sztár a farkasberci, meg láttam az ablakból a tengert, bár mint utólag kiderült, ez a Rijekába menő vonatról is megvan, nem kell a Rijekába menő csárter

Ám a repülés nem csak félelmetes, de unalmas is, az ablakból nem lehet látni érdekesen lepukkant állomásokat, meg nincs büfékocsi. (Nem, amit a ott középen tolnak az nem az, nincs benne pörkölt, meg káposztaszag, meg nem ráz a váltókon.) Plusz a nénik rendszeresen angolul szólnak hozzám, még szerencse, hogy főleg alszom, ha már úgyis napokat kell angolul tölteni, legalább a gépen beszéljenek velem mogyeriül. (Ebben talán segíthet egy nem szélsőjobbos póló, "Magyar vagyok és turista" felirattal.)

De ha az ember vizes kávéra, értékelhetetlen szendvicsekre, és igazából rendben lévő, de durván túlárazott csipszekre vágyik, ijesztően műanyag mosolyú csajoktól vagy pösze, de irritáló csávóktól, jól érzi magát a fedélzeten. Ajánlott kedvelni, ha egy előttünk ülő barom, ülését hátradöntve kíván aludni, neki ugye elfér a lába, mert bár kövérebb de alacsonyabb nálunk, meg az őelőtte ülő jó fej (mint mi) és nem dönt. Hátra. Mert utálhatjuk, is de mire megyünk vele, még csak az ablakon sem vághatjuk ki menet közbe. Nem fér ki ugyanis.

És a reptéren (minden reptéren) rettenet alulfizetett, de ritkán udvarias alkalmazottak, ócskaságok drágán, nem annyira ócskaságok még drágábban (amúgy Barcelonában tűnt fel először, hogy a modern reptér egy pláza, ahonnan időnként repülők is indulnak), tömeg és síkidegség (van ilyen szó? legyen!), a reptéren kérem az egyetlen értékelhet dolog a vécé. Ugyanis a reptéri vécék rendszeresen átlag felettiek, kivéve Angliában, ott azok is büdösek, igaz, van az a folyékony levendulaszappan....

Szóval repüljön az, akinek két anyja van (vagy két apja, nekem, mint elvált szülők gyerekének ez igazából megvolt - harminc éve), de repülhetek én is, bár egy kétórás vonatút jobb lenne. Tehát vagy legyen rohadt gyors vonat (700 km/h asszem megfelelne), vagy tolják közelebb Britanniát. Amúgy is sziget, biztos könnyen mozdítható, na legfeljebb elfedi Svejcot, vagy Ósztriát, bár az Alpokra igazán rá lehetne támasztani. Így nem kellene repülő, csak vonat. Meg sílift.

Addig marad a Vizzer, azt a keveset kibírom, csak hagyjanak aludni.

Jajj, de unom a politikát

Mert kérem az életünk poltika, tiszta politika, valamint nem habostorta. És már témánál is vagyunk, hisz a honi (hazai, magyar, kicsit sárga, kicsit savanyú) közéletben egyfelől szitokszó a politikus (pedig politizálni annyit tesz, mint a köz dolgaival foglalkozni, ami talán még nem jellemhiba - remélem, mert asszem épp ezt teszem) és kívánatos jelző a civil (pedig a civil társadalomba, eredeti értelme szerint a politikai pártok is beletartoznak),vagyis isten kalapjának lángoktól ölelt bokrétája táján valahol a Tanú című filmkalsszikus világában mozog a hivatásos politika, meg az ő kommunikációja.

Kövér László házmesternek, izé házelnöknek, például tömör bajusza, izzó tekintete, ócska humora meg egybites gondolkodása van (jó-rossz, fideszes-büdöskomcsi - részéről ennyi a világ percepciójának alapja), ja meg van neki olyan operett-egyenruhás őrsége, attól legalább nem dühös folyton, bár ha vezető politikusok egyenruhások díszlépésének szemlélésében lelik örömüket, az az álmoskönyv szerint nem sok jót jelent.
A Pocakos Tábornok számára pedig meghaladja a felfoghatóságot minden, amit nem lehet a foci szabályai szerint értelmezni, érvkészlete pedig az "így akarom, így lesz" jellegű faékre egyszerűsödik. Vagy ha már a Tanú, akkor ő lenne Virág elvtárs (Kövér doktor meg nyilván a felettes énje), hisz "A nemzetközi helyzet fokozódik!", "Az élet nem habostorta" valamint a "Nem nyitok vitát!" kijelentések nagyjából le is fedik közéleti monadivalóját, emberileg és szakmailag egyaránt.

És mivel tényleg unom már ezt a trágyahalmot, felmerül a kínzó kérdés: hol vannak ma a Tanúhoz hasonló nem feltétlen filmek, de mindenféle kulturális izék. Jó tudom, van egy -két irodalmi reflexió (Parti-Nagy pölö), de gyanús hogy ez esetben a hazai helyzet fokozódik. Mert elég rémes, de az a helyzet, hogy a méltán utált Kádár-rendszerben még elkészülhetett a tanú, és csak az után került hosszú időre dobozba. ma ellenben el sem készülhetne. kis lépés ez, csak visszafelé...

Mert a nagyméltóságú hatalom intézményes kultúrát uraló alakjai bizony nemhogy nem unják a politikát, de nagy lelkesen csinálják, a rosszabb fajtából való, nyers hatalomra építőt. A párt öklei, ha már.

De legközelebb már tényleg valami könyvről elmélkedem inkább...

Március 15. és a sajtószabadság

Derék szaniszló ferenc (csupa kisbetűvel) március idusa alkalmából Táncsics-díjat kapott kiemelkedűő újságírói ámokfutásáért, melyet hétről-hétre élvezhetünk a le nem írom a nevét tévében. Sokak szerint tudatos náci a bácsi és a figyelemre hajt, szerintem  viszont nettó elmebeteg, így nem is ő a hibás, hanem a kövér baltafejű milliárdos, aki a házi tévéjében engedi tombolni. (Meg ki az a kretén aki ezt a szerencsétlent felterjeszti egy ilyen elvileg komoly díjra? Hogy ki adja oda, azt tudjuk, az egykori lelkész miniszter megint rúgott egyet saját korábbi, szavakban még ma is vállalt elveibe.) szaniszlóferi ezzel együtt szórakoztató, a sztendap egy sajátos, sírva röhögtetős  (a word ajánlata: röhög tetős)műfaját műveli. Mindegy, de valami ilyesmi a műfaj (üres stúdió animált háttérrel, nincs hír, ritkán van vendég, általában az egész Világ-panoráma műsor egy monológ):

Üdvözlök mindenkit, forró magyar szeretettel, Csíkszeredától Nyékládházáig, Torontótól Vlagyivosztokig, Makótól Jeruzsálemig, faltól falig. (Bólint, szün., fordul)

                                                                                                                                                                               

Ismét a magyarokat támadja a háttérhatalom, a magyarokat, akik megvédték Európát, aki immár ellenünk van, Brüsszeltől Felcsútig, tétre, helyre, befutóra. Mert a brüsszeli urak és hölgyek, a nemzet gerincét megroppantó bürokraták siserehada a földbe akar alázva taposni minket, mert fel mertük emelni fejünket ahonnan. Látszik-e az eurós kiskosztümből a magyar gazda körme alatti trágyaszag, a megmaradás záloga, lopta el-e már-e kissebségi élősködő cigány a zeuból a vécépapírt, hogy aztán ott üljön a bajban, a végén beáldozva az alsógatyáját? (hatásszün, fordul, fej oldallra billent – kenetteljesen néz)

És mi van székelyi erdélyekkel, mi van az elszakított, oláh diktatúra alatt nyögő véreink nyomásával, elég magas-e már-e nekik egy agyvérzéshez. Mert ősi, pár éve tervezett zászlajuk nem lenghet szabadon ahol, valamint máshol igen, de az ahol az jobban fáj. Trianon!

A világot igazgató urak és hölgyek belegondoltak-e, mit jelent egy giccs indokolatlan és állandó lobogtatása az igazi hazafiaknak? Nem gondoltak, nem gondolnak bele, nekik nem hazájuk van hanem bankszámlájuk, ők azok akik. Zsidók!

A világ a magyarok ellen van, ne legyenek illúzióink, a magyaroknak látszó véglények is a magyarok ellen vannak, igazából alig van már magyar itt a Kárpátoktól valamint lángoktól ölelt csonkahazaországban, talán én meg Zsolti, meg az Ottó, a Tót Ottó. (kivert kutya tekintet, fordul)

De tartsunk ki mi kevesen, vessük hátunkat egymásnak, együnk fittyet, aztán hányjuk rá a haza- és nemzetárulókra. Turulban születtünk mi, Lánycsóktól Bugyiig, Ondódtól Pornóapátiig. Kitartás, éljen Szálasi a haza! Viszont látásra a jövő héten, ha még meglesz a gyógyszerem és nem találnak meg az ápolók… (szerény meghajlás)

És egy link a sok közül, remek, de tényleg: index.hu/video/2013/03/14/szaniszlo/

Cápaválasztás

Azt mondják a médiákok, hogy az új Ferenc nevű Fransziszkó pápa (aki nem az első, az majd utólag lesz, ha lesz második - szegénynek még egy római szám sem jutott Rómában), szóval hogy ő, a 266. lenne "az első nem európai egyházfő".

Nos, ezzel több gond is akad, a világ ugyanis tele  van nem európai egyházfőkkel ( a Dalai Láma megvan?), sőt a kereszténység is (ortodox pátriárkák vagy épp a kopt pápa), de még a római katolikusokra sem igaz a fenti állítás. Az első pápa Simon (mozgalmi nevén Péter), Galileából származott, ami akkor sem számít Európának, ha az idő tájt pont római uralom alatt állt.

Viszont feszítő, bár egyáltalán nem sürgető kérdés, hogy pár ezer év múlva (ha még lesz r. kat. egyház, de hát miért ne lenne, mi az az idő az örökkévalósághoz képest?), mi lesz a neve a 666. pápának, illetve hogy lesznek-e neki szarvai meg patái? Vagy a bíbornokok jól megtrükközik a Fenevadat, és az a 665. után egyből a 667. jön, esetleg a 665/A.

Az új pápa egyébként elég unalmas bácsinak tűnik, még is inkább engem kellet választani, de vissza se hívtak a bíbor enklávéból, ami azért elég nagy udvariatlanság, de persze megbocsátok. Biztos az volt a baj, hogy európai vagyok, meg még igen sokára múlok el hetven, de én ráérek. Ha egyébként a Dalai Lámában előbb lesz üresedés, azt is vállalom, megvan a Buddha beszédei, van imamalmom is, meg szépen kántálok.
De ha nincs szabad világvallás, lehetek király is valahol, lényeg a sok szolga, meg hogy ne kelljen dolgozni.

Az élcsapat

Alkotmányban rögzítjük, hogy hajléktalannak lenni bűn, de legalább is hiba, hogy a sok rohadt ingyenélő diák nehogymá külföldön keressen munkát (ha már itthon nem talál), hogy az alkotmánybíróság ne ugathasson bele abba, ami a nevében is szerepel, hogy ki az egyház azt majd Semmilyen Zsolt meg a Harrach Pipi mondhassa meg (a keresztényi szeretet jegyében, meg a Szent Inkvizíció szellemiségével), de a rezsi az csökken, mint a cövek.

Egypárti, ócska kis autokráciát farigcsálunk abból a demokráciából, ami nyilván nem tökéletes, de Sir Winston szíves közlése szerint, jobbat még nem találtak ki.

De a rezsi legalább csökken.

Magasról tojunk a független bíróság ítéleteire, mi tudjuk mi a jó, nem hülye bírók (bírákok), akik még nyugdíjba se akarnak elmenni, ha épp oda küldeni van kedvünk őket. Sőt, a nem tetsző ítéletek miatt először megsértődünk, majd hisztizünk, végül heveny szotyizással meg törvényalkotással vezetjük le a gőzt, azaz csinálunk valami kodifikációs remekművet, alany és állítmány ugyan nincs egyeztetve benne, de hát tudjuk, a hejesirás bolsevik trükk.

De a rezsi legalább csökken, ennyit bírunk mondani  mindeközben. (Pedig nem is,a gonosz cégek, akik pofátlan módon profitért dolgoznának, meg adnának munkát zembereknek, simán áthárítanak majdnem mindent a fogyasztóra, és ez rendben is van, költség-haszon elemzés, Marshall-kereszt, meg ilyen alapfokú közgázos dolgok ismeretében evidens. A gonosz inkább az aki a hetente talál ki új adókat, hogy aztán véletlenül se lehessen legalább középtávra előre tervezni.)

Nekünk amúgy a tiltakozó diákok Bajnai-gárdisták, ork-szerű anarchista csőcselék, a Szenátor Asszony nápolyija meg igen is házi sütemény, aki mást mond az büdös kommunista, örüljön, hogy nem lóg a lámpavason.
Nekünk ötös számú párttagkönyvünk van, foci-akadémiánk, negyvenmilliós házunk, közmunkásokkal műveltetett gyümölcsösünk. Médiahatóságunk van, dupla költségtérítésünk, arroganciánk és ostobasággal spékelt képmutatásunk, meg hatalmunk, főleg hatalmunk. Mi másféle anyagból vagyunk gyúrva, nekünk ez jár.

Fideszesek vagyunk, na.

Game Over

Meghalt Csávez Hugó venezuál elnök, a világ egyik legnagyobb demagógia-exportőre, még a kubai elvtársak odaadó kezelése sem mentette meg a ráktól, elfogytak az életerő pontjai, ha tölténye maradt is még. De legalább Joszif Viszarionovics Szálin halálának hatvanadik évfordulójára időzítette végleges szabadságolását, ami legalább is bizarr, de mindenképp jellemző.
Halottakról jót vagy semmit, ugyebár. Akkor semmit.

Azt viszont tényleg rossz látni, ahogy a derék venezuálok a Hugó képét szorongatva sírnak bele a kamerába. Mert miféle világ az, ahol önimádó, kissé zakkant autokratákat tekintenek a Messiásnak, csak mert van egy kis pénzük az olajból, ha már valódi gazdasági teljesítményre nem futja az eszükből. De diktátorok azok szívesen lennének, és nem csak Venezuelában.

BBC tudatlanság

A napokban (na jó, inkább pár hete) a német ertéel helyett feltűnt egy BBC Konowledge névra hallgató csatorna, ami egyfelől jó, mert BBC, másfelől menjenek a fenébe, mert a kezdeti angol hang után lassan minden szinkronizált lesz. Belehalnának egy feliratba? Olcsóbb, nekem kellemesebb, plusz a szinkron eleve a legköltségkímélőben kivitelezett, így aztán minősíthetetlen színvonalú, mintha leszedált mormoták kezdő beszédgyakorlait hallanám, ami nem passzol a szereplőkhöz, de legalább időben is elcsúszik. (Kivéve ha nem, de az nyilván azért van, mert csomó magyar nyelvű csatorna tűzött már műsorra BBC-s dokukat, mondjuk innentől kérdés, hogy minek is ez a remek csatorna.)

Egy másik probléma, hogy személyes benyomásom szerint a műsor 70-80 százaléka Top Gear. Ennyi már nekem is sok, pedig bírom a sorozatot, rendelkezem több Jeremy Clarkson kötettel, megy egy díszdobozos TG válogatással, nade. A spagettit is szeretem, de ha naponta háromszor az lenne a kaja, egy héten belül tomboló pszichopatává változnék, a további elhízásról és a hiánybetegségekről már nem is szólva. Ha viszont nem TG van, akkor is jó eséllyel valamelyik műsorvezetője vezet egy másik műsort, az előbb épp James May értekezett a naprendszer kialakulásáról, hiába ezek ilyen univerzális fickók, történelem, technika, szörfözés (izé... inkább sörfőzés) egyformán megy nekik, vagy egyszerűen csak csomagban vette őket a cég, így őket a legegyszerűbb bármibe benyomni.
De ha már van ez a  remek adó, lehetne még egy pár:


- BBC Hooligans: minden, amit a tetoválásokról, foci/rögbi-szurkolásról, sörről, kocsmai verekedésről és parkban hugyozásról tudni érdemes - történeti és szociológiai kontextusban, enyhe gasztroenterológiai beütéssel, miszerint kaki, pisi, hányás. (Plusz Top Gear válogatás: utcai gyorsulási versenyek, optikai tuning, roncsderbik.)

- BBC Victorian: viktoriánus patika, farm, egyéb dokuk, Candelfordi kisasszonyok és tök egyforma házakról szóló építészeti műsorok. (Meg néha Top Gear válogatás: szekerek, bricskák (ja azok nincsenek benne), gőzmozdonyok, gőzautók, gőzmosodák

- BBC  Comedy: AbFab, Fekete Retek, Cs'getett M'lord? etc. (Plusz a Top Gearból bármi ahol a műsorvezetők vízbe esnek, leöntik őket/egymást valami trutymóval, kigyulladnak vagy megcsonkítják őket - lényeg, hogy vicces legyen.)

- BBC TR: nos-stop Tony Robinson, vagyis kultúrtörténet, ásatás, történelem, ásatás, ásatás, történelem, Fekete Viperából ahol sáros-koszos. (Valamint semmi Top Gear - végre!)