2013. március 19., kedd

Jajj, de unom a politikát

Mert kérem az életünk poltika, tiszta politika, valamint nem habostorta. És már témánál is vagyunk, hisz a honi (hazai, magyar, kicsit sárga, kicsit savanyú) közéletben egyfelől szitokszó a politikus (pedig politizálni annyit tesz, mint a köz dolgaival foglalkozni, ami talán még nem jellemhiba - remélem, mert asszem épp ezt teszem) és kívánatos jelző a civil (pedig a civil társadalomba, eredeti értelme szerint a politikai pártok is beletartoznak),vagyis isten kalapjának lángoktól ölelt bokrétája táján valahol a Tanú című filmkalsszikus világában mozog a hivatásos politika, meg az ő kommunikációja.

Kövér László házmesternek, izé házelnöknek, például tömör bajusza, izzó tekintete, ócska humora meg egybites gondolkodása van (jó-rossz, fideszes-büdöskomcsi - részéről ennyi a világ percepciójának alapja), ja meg van neki olyan operett-egyenruhás őrsége, attól legalább nem dühös folyton, bár ha vezető politikusok egyenruhások díszlépésének szemlélésében lelik örömüket, az az álmoskönyv szerint nem sok jót jelent.
A Pocakos Tábornok számára pedig meghaladja a felfoghatóságot minden, amit nem lehet a foci szabályai szerint értelmezni, érvkészlete pedig az "így akarom, így lesz" jellegű faékre egyszerűsödik. Vagy ha már a Tanú, akkor ő lenne Virág elvtárs (Kövér doktor meg nyilván a felettes énje), hisz "A nemzetközi helyzet fokozódik!", "Az élet nem habostorta" valamint a "Nem nyitok vitát!" kijelentések nagyjából le is fedik közéleti monadivalóját, emberileg és szakmailag egyaránt.

És mivel tényleg unom már ezt a trágyahalmot, felmerül a kínzó kérdés: hol vannak ma a Tanúhoz hasonló nem feltétlen filmek, de mindenféle kulturális izék. Jó tudom, van egy -két irodalmi reflexió (Parti-Nagy pölö), de gyanús hogy ez esetben a hazai helyzet fokozódik. Mert elég rémes, de az a helyzet, hogy a méltán utált Kádár-rendszerben még elkészülhetett a tanú, és csak az után került hosszú időre dobozba. ma ellenben el sem készülhetne. kis lépés ez, csak visszafelé...

Mert a nagyméltóságú hatalom intézményes kultúrát uraló alakjai bizony nemhogy nem unják a politikát, de nagy lelkesen csinálják, a rosszabb fajtából való, nyers hatalomra építőt. A párt öklei, ha már.

De legközelebb már tényleg valami könyvről elmélkedem inkább...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése