Meghalt Csávez Hugó venezuál elnök, a világ egyik legnagyobb demagógia-exportőre, még a kubai elvtársak odaadó kezelése sem mentette meg a ráktól, elfogytak az életerő pontjai, ha tölténye maradt is még. De legalább Joszif Viszarionovics Szálin halálának hatvanadik évfordulójára időzítette végleges szabadságolását, ami legalább is bizarr, de mindenképp jellemző.
Halottakról jót vagy semmit, ugyebár. Akkor semmit.
Azt viszont tényleg rossz látni, ahogy a derék venezuálok a Hugó képét szorongatva sírnak bele a kamerába. Mert miféle világ az, ahol önimádó, kissé zakkant autokratákat tekintenek a Messiásnak, csak mert van egy kis pénzük az olajból, ha már valódi gazdasági teljesítményre nem futja az eszükből. De diktátorok azok szívesen lennének, és nem csak Venezuelában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése