A névnap nem habostorta (én dinnye!)

Holnap névnap van (mármint sérelmemre), én meg nem értem az egészet, mit kell azon kényszeresen ünnepelni (torta és borítékok társaságában) hogy volt egyszer egy pacák, aki már rég meghalt, az általam meg nemigen tiszetelt katolikus egyház valamely pápája pedig nagyjából poltikai okokból az égben lakó szentnek nyilvánította a valószínűleg egyáltalán nem szentéletű rablólovag-királyt, akiről pont el vagyok nevezve. (Persze igazából nem is róla, hanem a vér szerinti apámról, aki lehet, hogy már szintén halott, bár ez nem oszt, nem szoroz.)

Értem én, hogy a szentek kultusza fontos volt a középkorban, bár nem mindig spirituális okokból (hatalom und pénz is komolyan játszott), meg hogy a névnek is különös jelentőséget tulajdonított a nép (és mondjuk nem nevezte el Ferencnek a gyerekét, mert vagy lány volt, vagy csak nem akarta senki, hogy szegény legyen és madarakkal beszélgessen), de ahogy nem szoktam húsvétkor locsolkodni meg karácsonykor betlehemezni, nem érdekel a névnap sem. Ja, és egyáltalán nem gazdálkodom, tehát a névnapok abból a szempontból sem játszanak, hogy jelzik, mikor kell vetni, aratani, meg amit még csinálni kell, valamint pl. a Lőrinc nap meg a dinnye összefüggésének sem tulajdonítok jelentőséget, legfeljebb veszek marokkói dinnyét, azok úgyis muszlimok, arra biztos nem jár a nevezett szent belehu...zelni a gyümölcsbe, ami technikailag amúgy nehezen kivitelezhető aktusnak tűnik.

És ha már idáig asszociáltam magam, a hétvégén igazi kertészeti csodára tettem szert: egy gyönyűrüen piros, magokat alig tartalmazó dinnyére, aminek viszont egyáltalán semmilyen íze sincs. Úgyhogy fölkockázom, és megcukrozom mint az epret, úgy már majdnem meg lehet enni, ha már drága volt.

Hőségriadó

Mer' a hőség az olyan párosujjú patás, hogy bepánikol a riadótól, és jól elfut, szűkölve kucorog a sarokban, hogy nemá, ez már túl durva, hogy riadó, meg narancssárga figelmzetetés, inkább elsunnyogok a hátsó ajtón át...

Mert nyilván ennyi értelme lehet egy riadónak (hogyaszongya: ne menj a napra hajnali öt és esete nyolc között, meg igyál hideg szódát, sokat), mert egyébként ki az a búvalbélelt, aki minden ok nélkül a napon grasszál ötven fokban meg csöndben kiszárad, ha nem szólnak neki? Nos, az mászkál a napon, akinek muszáj, dolgozik, vagy oda tart épp, kenyeret/gyógyszert/vécépapírt/heroint kell vennie sürgősen, a gyerekért kell menni az óvodába/iskolába/kerületi nemibeteg-gondozóba, akinek meg ilyen gondja nincs, az lapul otthon az árnyékban, esetleg beköltözik a hűtőjébe. Az egész riadósdinak meg annyi az értelme, hogy a lángosképű, katasztrófaügyi főtábornoknak, meg a gumicsizmás főnökének újabb küldetéseket lehessen teljesíteni, az ő kis beteges és igen virtuális világukban. Kormány Viktorfő személyesen irányíthatja a hőség elleni harcot (és szerezhet újabb életerő-pontokat), aggódó tekintettel nézegetheti a hőmérőt a fészbukon, a rendőrminiszer küldhet esemeseket, hogy "ha meleg van izzadjon!", a főtábornok meg az árvíz és a télügyi megbízatása mellett lehet nyárügyi rendkívüli meghatalmazott miniszerelnelnöki helyettes alpöcs, helyettes államtitkári fizetésért, plusz költségtérítés és állami napszemüveg.

Nem lehetne a derék népet békén hagyni inkább, a hozzáértő meteomókusok megmondják hány fok lesz és várhatóan meddig, milen lrónikus betegségek esetén mire érdemes vigyázni, meg hogy használjunk naptejet, és ennyi. A nép meg izzad (szidja az atomot, merugye a globális felmelegedés is az atom miatt van), és ha télen, meglepő, nem várt fordulatként mégis hideg lesz, következő jégkorszakot vizionál. Addig is perszel a nap, a politikai főkutyák meg a megmentés helyett, a változatosság kedvéért, végezhetnék a munkájukat is, amiért olyan rohadt sok pénzt kapnak, jobbára érdemtelenül. Az irodáikban (otthonaikban, nyaralóikban, autóikban, yachtjaikon) meg úgyis van légkondi, szóval még át sem izzadják az Armanit. Vagy a Hugo Boss-t.

Úr ír (túlír)

Sokak szerint a rossz könyv a hosszú könyv, ami marhaság, de ettől néha még igaz. Feltehetően minden szövegnek van egy optimális terjedelme (egyfelől), meg van a grafomán szerző (másfelől), és persze, hogy legtöbbször a szerző a győztes, elvégre nem a lekvár főzi be a nagymamát. De én, mint olvasó eszem meg, ha már képzavar. És néhány példa, hogy ne csak általánosságban:

A sznobok által lenézett, de vitathatatlanul kvalitásos (und elkötelezett) Stephen King például néha túlírja a szövegeit, néha meg alul, már ha van ilyen kifejezés, de láthatólan akkor érzi elemében magát, ha a kiadó nem mondja meg, mennyi legyen a terjedelem, és szabadon gyárthatja történetei újabb mellékszálait, száz és száz oldallakon át. Kedvencem tőle a Rémkoppantók, ami pont azért jó, mert hosszú, minden apróság és történés el van mesélve, az utolsó mellékszereplő belső motivációi is tisztázottak, az olvasó előtt meg összeáll egy jelentéktelen kisváros ezerszínű világának teljes tablója, a világ kicsiben, de részletesen. Ez az, ha a hosszú jó.

Mert a hosszú szöveg csak akkor jó, ha szövegként is megáll, ha a szöveg nem pusztán hordozója a történetnek, hanem önálló forrása a műélvezetnek (játékosság, megformáltság, rácsodálkozás, ilyenek). Anthony Burgess vagy Salman Rushdie ép azért zseniális, mert élmény olvasni, akkor is ha épp nem sokatmegy előre a sztori. Elvégre nem lóverseny. És néha bőbeszédűek persze, de élvezzük.

És vannak azok a könyvek (épp egy sci-fit olvastam, onnan az egész), amik jók lennének egy 70-80 oldalas kisregénynek, de nem, a szerző, a büszke férfi, avagy az aktuális ösztöndíj megfelelni-vágyója, ötszáz oldalig meg sem áll, mert vaskos kötetet akar. (Meg nagymellű nőt, big mamutot, gyors autót, rohadt nagy barlangot - ez nyilván belénk van kódolva.) Így aztán a derék olvasó, vagyis jómagam, hármasával lapoz, mert a történet vége azért érdekli, mi a nagy rejtély, mi a megfejtése? Meg az első kétszáz oldalba fektetett energia és idő ne vesszen már kárba.

Pedig kárba veszik, az ember vackokat olvas sokáig, várva hogy jobb lesz, pedig dehogy. Ennél már csak az a rosszabb, ha nem a szépirodalom, hanem a tudományossság vizein futunk ilyen zátonyra (na, ez legalább nem képzavar, csak simán dagályos), mert a tudományos, vagy annak látszó szöveg halála sz értelmetlen túlírtság (de szép szó lett ez is), mert haladzsává teszi az egészet.

"A posztodern relativizmus dinamikus költőiségének elemelt, éterien lebegő, mintegy távolról disztingvált diszkurzív logikája implikálja a befogadó divergens hozzállását a textus egészének struktuális (rendszerbe foglalt, lehorgonyzott, egyfajta kötöttség-szabdság játékban pulzáló) ám kritikai-távlságtartó elfogadását, valamint a hatás és interoirizáció kiszámíthatatlanságát, illetve ennek eleve adottságát."

Jó, ezt halandzsát én alkottam, de sok ilyet olvasva megy ez csuklóból, ami szomorú, de mindeni a terjedelemre megy, az ad tekintélyt, meg az után fizetnek honoráriumot, már ha egyáltalán.

A rejtély

Pénteken sikerült az aktuális felhőszakadásban elázni, de annyira, hogy a legtöbb ruhadarabom csak két nappal később kezdte a száradás visszafogott jeleit mutatni. A cipőm vsizont (nyilván az ázott kutya, illetve a szaga mintájára) ázott tornacsuka szagú lett, ami nem meglepő, az viszont igen, hogy úgy is maradt. Nincs az a napon száritás/erkélyen szellőztetés ami segítene rajta, ahogy telt az idő és száradt, exponenciálisan egyre büdösebb lett, most már komolyan elviselhetetlen. A szagára önmagában rá lehet könyökölni, plusz könny szökik tőle az ember szemébe és minden frissen mosott zoknit azonnal és végérvényesen megfertőz.

Többféle magyarázat is adódik erre az anomáliára, a leglényegesebbek az alábbiak:

- Ebben biztos az élien ufók keze (csápja, állába, tapogatója) van, a földi tudomány erre önmagától nem lenne képes, az egész nyilván egy teszt, ahol azt vizsgálják, hogy a pálpusztai sajt véletlen kisiklása-e fajunknak, vagy direkt élvezzük, és veszélyt jelentünk a galaxis kifinomult szaglású lakóira.
- Éjszaka beosont El Bandi (a mehikói cipőmaffia eladója) és elvitte egy körre a cipőmet, direkt bosszúból mert levették a műsorról a sorozatát. 2030-ig mindenki cipőjébe belelép... (Én szóltam!)
- Az eső különösen büdös, sivtagi teveszarral dúsított volt, idefújta a golfáram, a globális felmelegedés miatt a góbi szaharából, aztán meg itt leesett.
- Az Adidas lopásgátlót épít a menőbb modellekbe (és az enyém ilyen, hisz ugye az enyém), ami különleges görénykivonatot tartalmaz, a tolvajok elriasztása (meg későbbi azonosítása) végett, és véletlenül ez aktiválódott. (Mikor ma bejött egy kövér nő a boltba...)
- Büdös a lábam.

Azért a víz azúr

Folyamatosan azt hallom a hírekben, hogy a Pocakos Tábornok (foglalkozására nézve miniszterelnök) személyesen irányítja az árvízi védekezést, nyilván több helyen is egyszerre. Vagyis nemcsak egykori jogász (és fontos itt az egykori jelző, elnézve azt amit ő és kis segédei a joggal művelnek), de tűzoltó, katasztrófavédelmi szakember, vízépítő-mérnök és vadakat terelő juhász is, hisz hogy máshogy tudna irányítani. Operatíve, személyesen.

Vagy inkább csak akadályozza az egészet, ahogy ott nyomul a gáton fontoskodó fejjel, körülötte a sajtó (a közé meg a sajátja, de az lényegében ugyanaz), a slepp (inkuzíve a Szent Nyálát Őrző Kólásdobozokat Gyűjtő franctudjaki) meg a Birodalmi Rohamosztagosok, miszerint testőrség. És az csak az egyik dolog, hogy útban vannak, meg nem a gátra figyel a nép, a polgármester meg a helyi főcsővezető, hanem a kegyelmes úr szavait (iránymutatását!) lesi, meg tafikért lobbizik mellékesen, de miféle hatékonysággal lehet ott dolgozni, ahol a fődespota szól bele mindenbe, fél szemmel őt figyelve, kicsit betojva kellen épp helyt állni.

A miniszterelnöknek ugyanis semmi keresnivalója a terepen, nem ezért fizetjük (na jó, egy-két PR-fotó belefér, de aztán húzzon haza), hordjon csak öltönyt kockás ing helyett, megfizetjük, és gondosokdjon róla, hogy rendszerszinten működjön a védekezés, delegáljon szakembereket a feladatra meg eszközöket és pénzt. Ennyi lenne a dolga és ez nem kevés, de annak semmi értelme, hogy homlokát ráncolja a gáton, hisz úgysem ért ahhoz, ami ott zajlik.

Persze gyanús, hogy azt gondolja, igen is ért hozzá, ért ő mindenhez, elvégre ő a fővarázsló, a kiválasztott, világnak világa, ő fújja a passzátszelet valamint szarja az ibériai viaszt. Árvíz ellen védekezni nélküle nem lehet, az kérem nem is védekezés, de ha ott van a helyszínen (a mobilkommunikáció mag a bazi széles sáv korában, könyörgöm!) akor oda van csapva, ahova köll, a sok hűbéres meg rettegjen csak. Tisztára, mint amikor Darth Vader személyesen érkezik ellenőrizni az új Halálcsillag építését, elvégre neki megvannak a módszerei, hogyan legyen az hatékonyabb. És mindenki lefossa a szép fényes csizmáját, csak épp ettől nem épül gyorsabban a műtárgy. (És hogy mi lett a Halálcsillag meg Darth Vader sorsa, azt ismerjük a történelemből.)

Oké, a Pocakos Tábornok utálja a vizet (mert elenyésző a házipálinka-tartalma, meg focizni sem lehet rajta), de ha már olyan nagy spíler változtassa borrá az egészet. Valaki egyszer már csinált ilyet, és saját bevallása szerint ez az illető a példaképe. Már hogy keresztények definiálja magát, a szájával. A tettei azonban...

Vízvezeték Joe

Elkezdődött a június, gyakorlatilag nyárnak kellene lennie, de nincs, ez az ősz meg lehangoló, víz van kint, víz van a vécében és azon kívül, ahol ereszt a cső, és szarszag van a lépcsőházban (valami dugulás vagy csőtörés okán), de olyan, hogy csípi a szemem. Abba, hogy a kutya érzékeny orra ezt hogyan veszi, már belegondolni sem merek. (Ha csak ezerszer lenne érzékenyebb, pedig többel, képzeljük el nekünk hogy esne egy sztenderd szarszag, ezerrel szorozva. Belehalánk nyilván, lekapcsolna az idegrendszerünk.)

Ilyem reménytelen időben az egyetlen esély, ha az ember elmenkül a valóságtól és sci-fi sorozatokat néz, vagy szombaton kerít egy vízvezeték-szerelőt, ami eleve Rejtő Jenő tollára kívánkozó kaland. És amikor megjön a szaki úgy mutatkozik be nekem, hogy "Csókolom, Vízvezetékszerelők vagyunk!". Most lépjünk túl azon, hogy egy ötvenes, borostás, szétvert fejű ember engem ne csókolomozzon (milyen szép ige!) de mi ez a többesszám? King of Pumpa, Earl of Tömítés és a Csavarkulcs Védelmezője? Mert akor jogos a többes szám első személy, de akkor én is lehetnék uralgó kiráj valahol, mint azt már többször jeleztem.

Ám a pali egydül van, de így sok belőle, a" hádábádádábádádá majd köllmég aakatrész, dabadáhá, számlakő badá nemkő hatezer dababadá" -iskola képviselője, mikor kérdezem mi a gond, aszongya: gumiharang! Nekem ebből semmi nincs meg, egy gumiharang ugyanis nem zeng-bong (vagy amit egy harang csinálni szok), ez valami tőmítés-szigetelés leghet nyilván, de ötezerből megvolt, ami nem rossz, legább nem üvölg a hülye kopasz alsó szomszéd, akinek az agya valószínűleg még mechanikus, és kikoptak a fogaskerekek.
Mert az aló szomszéd (a "szembeszomszéd" ugye egy tűzfal) azt mondja, hogy mi, idézem: "leáztattuk"! Ami minimum azt implikálja, hogy tettünk is érte (értsd: gumiharangot repesztettünk) és mindezt szándékosan (mert gonoszak vagyunk és kárörvendők), pedig mondhatta volna azt is, hogy "leáztunk".

A vicc pedig az, hogy tényleg leáztattam, csak nem őket (pfujj), hanem bélyegeket, de ezt a finom különbséget a kopasz und műveletlen szomszéd már nem érezné, hanem beismerésnek venné, hogy de tényleg.

A borús időből meg felhőszakadás lett, ami ilyenkor legalább is indokolatlan. Vagy sértő.